Oláh Tamás: Zemplén levéltára. Sátoraljaújhely (Sátoraljaújhely, 2008)

A LEVÉLTÁR IRATAINAK BEMUTATÁSA

Sárospatak régi levéltára 1908-ban a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Levéltárába került örökös elhelyezésre, ezért 1920-tól kezdődik a Sátoraljaújhelyen őrzött iratanyaga. Korai történetéről, csakúgy, mint a többi zempléni településéről, a vármegyei iratok között találunk sok adatot (településtörténetre, egyházakra, iskolákra, gazdálkodásra, földesuraik, lakóik pereire stb. vonatkozóan). Örizetünkben van még az említetteken kívül számos nagyközség és körjegyzőség (és a hozzá tartozó kisközségek) iratanyaga, főleg a 20. századból. Ezekben a községi önkormányzatokról, a közvagyonról, a gazdálkodásról, a községi tisztviselőkről találunk bőséges adatokat. Megmaradtak a községi adófőkönyvek, a lakossági vagyon tükrözői, a dobolási könyvek, a falvak mindennapi életének kifejezői, a legfontosabb ügyeket, döntéseket azonban a képviselőtestületek jegyzőkönyvei rögzítik. A községek, töredékesen is érdekes iratai közül kiemelkedik Bodrogkisfalud 18. századi falukönyve, melynek néprajzi bejegyzései a kutatók számára nélkülözhetetienek. Az 1848-ban megindult polgári átalakulás megteremtette a modern központi államigazgatást, melynek területi szerveitől levéltárunkhoz került iratok ugyancsak jelentős történeti értékkel bírnak. Ezen belül a belügyi igazgatás és rendészet 1945 előtti fondjait az államrendőrség sátoraljaújhelyi kapitányságának iratai, 1945 utáni fondjait az^ államrendőrség Zemplén megyei kapitányságának, három járási és egy községi kapitányságának, továbbá öt rendőrbiztosságának iratai képviselik. Az 1945 utáni rendőrségi fondok forrásértékét jelentősen növek, hogy a fokozatosan kiépülő kommunista diktatúra egyik legrettegettebb erőszak szervezetének, az AUamvédelmi Hatóság elődjének, a Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányság PoHtikai Osztálya