Bánkúti Imre: A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből 1710-1711 (Miskolc, 2005)

laki az inficiált házbul ki jön, avagy oda mégyen, praevia citatione suo modo fienda, az convincáltatván, annak convictiója, seposito omni privato, nem másra, hanem praecise az szegény betegekre convertáltassék.

2 Az test fogók dolgát pedig a mi illeti, minthogy másokat nem kaphattunk, hanem házas, tüzes gazdák adták magokat az testeknek kihordássára magok jó szántokbúi, és hogy azok is meg lődöztessenek, ha kijárnak és emberek közzé mennek, mintegy nehéznek láttatik lenni. Kihezképest Excellentiádnak nagy alázatossan supplicálunk, méltóztassék oly kegyelmes dispositiót tétetni, és attyai képpen az szegény Városnak consulálni, hogy fellyeb említet dologra ne adigáltassunk, hanem mi is kívánván az jót elő segíteni, a mellet maradhassunk. In reliquo nosmet humillimis in gratiam et patemam protectionem subjiciendo permanemus Ejusdem Praetitulatae Excellentiae Vestrae Humillimi et fidèles servi Nos N.N. Judex Primarius Caeterique Regiae ac Liberae Civitatis Cassoviensis Jurati Senatores Cassoviae 25. Juny Anno 1710. 1 A hiteles másolatok már nincsenek a beadvány mellett. 2 Ha valaki a fertőzött házból kijön, vagy oda bemegy, a szokott mód szerint idéztessék meg, az bebizonyosodván, az elmarasztalás nem másra, hanem általában a szegény betegekre fordíttassék. 76. Krasznahorka, 1710. június 30. Andrássy György gróf Bercsényi Miklósnak: katonai hírek. Viard helyzete. A vár készletei fogytán vannak. Eredeti, végig saját kezű írás. MOL RSZL G. 24. II. 6. 64. cs. Pag. 244245. [Címzés:] Méltósághos Feö Generalis és Locumtenens Székessi Groff Bercsény Miklós nagy és Kegyelmes Uramnak eő Excellentiájának alázatossan írám. [Gyürííspecsét.} [Más kézzel:] 1710. Kegiellmess Uram. Tegnap Rétej György, Almássi Márton Colonellus Urajmék Revjr Uram fő sírása mesterévell edgiütt ide Krasznahorkára érkeztek, meg nézték az munitiót, tudom fogiák Exellentiádat tudósítani, hoztak huszonött köböli lisztet, voltak eött százan az gialoggall edgiütt, de sémit sem akartak mulatni, mingiart visza mentek. Panaszolkodott Rétej György Uram, hogy nincs katonája, a holl az Németet nem érzik, az olljan távoli levő falukon elég koboroll, mind volentirnek mondgia magát.