Bánkúti Imre: A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből 1710-1711 (Miskolc, 2005)

Szalontai János Uram elmaradván azon Nemes Vármegyében, az mint bizonyossan már végire mentem, meg is holt. Mely iránt hogy jövendőben én ne okoztassam, nagy alázatossan instálok Excellentiád előt, méltóztassék kegyeimessen parancsolni, mit kellessék cselekednem, avagy továbra kellesséke várakozni, mivel azon pénznek repartitiójárul való Nemes Vármegye actái (az subsidialis pénz lévén ez) azon Nemes Vármegye Perceptora kezénél maradtanak, igaz, hogy Nemes Vármegye töb tisztei it vadnak, de abban semmi informatiót nem tudnak adni. Ugyan hasonló formában lévén dolga N. Kis Hont Vármegyének, az ki is az Militia kezéhez ki adodot assignátiókon kívül, az mint elmémmel fel vehettem, leszen restantiarius circiter három ezer Rh. forintal, mivel az subsidialis pénzt nem exolválta, jóllehet elegendő militaris assistentia volt az tiszteken, ez iránt micsoda dispositiót fog Excellentiád parancsolni, alázatossan el várom, ezen Nemes Vármegye tisztei it nincsenek, hanem mint inform áltatom, Muránban vagyon Kubinyi György mostani Vice Ispány Uram. Nemes Nagy Hont Vármegye az Armatúráért

1 obveniált pénzen kívül (az kit egészlen Armatúráé Commissarius Uram kezéhez be adtam) egyebet én kezemhez nem adot. Mindazonáltal az Militia alkalmas pénzt exigálván és az be adot réz pénzt is imputalván, nem sok restantiája leszen, jóllehet Nemes Vármegye tisztei minden documentumokat kezemtül még in mense 7bris

2 elvittek, hogy készek lesznek magával Excellentiáddal computust ineálni. Nemes Nógrád Vármegyebeli Kapitány Gyürki Ferencz uram, nem külömben Kis Honthbeli Kapitány Kubinyi György Uram az Armatúráért az mi pénzt kezemhez administráltanak, azt egészlen hiba nélkül beadtam Armatúráé Commissarius Uramnak. Mindazonáltal még eö Kegyelmek is computust ez iránt nem ineáltanak, kit Excellentiadnak alázatossan repraesentálnom kelletet és arrul való documentumok és Mustra Listák is kezeknél maradtanak eö Kegyelmeknek. Az midőn az ellenség elsőben Rosnyóig pénétrait volna, hirtelen esvén az riadás, töb uraimékkal edgyüt én is Csitnek

3 táján lévén cselédestül, az midőn cselédinket nem lehetet semmi úttal móddal továb vinni, feleségemet ot kelletvén nagy hirtelen hadnom, ezen tiszthez való aclákat is nála hadtam (jóllehet az feleségemet, gyermekeimet és cselédimet az ellenség, mások elárulván, minden ruhájábul és vele való portékájábúl kifosztotta) mindazonáltal megmaradtának, az után tartván én is nagyob confusiótul és consulálni akarván jövendőbeli számadásomnak, adtam ot a táján levő bizonyos ember kezében, az iránt is mint méltóztatik Excellentiad parancsolni: elhozassam e, mivel az útban féltem, avagy annak elhozását még halaszam, alázatossan elvárom, mivel én az Nemes Ország résziről még csak hatvan pénzt is el nem