Bánkúti Imre: A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből 1710-1711 (Miskolc, 2005)

kezünknél nem maradott, sőt szőleit is én, Miskolczi Péter kölcsönös pénzel míveltettem, kire eleven bizonságok vadnak.)

1 Kegyelmes urunk in generalitate Nagyságod Patakon is kegyeimessen resolválta magát, hogy maga Méltóságos és az Rákóczi ház kárával, az hegyallyai jószágok dolgát confundáltatni nem engedi Nagyságod. Mys ezen esedezünk Nagyságodnak, és valamint elébbeni könyörgésünkben, úgy mostan is alázatossan és világossan jelentyük Nagyságodnak, hogy ezen szőlő eőrökségeknek és jóknak némely része szabadságát az Méltóságos Rákóczi háztul vette; némely része de praesenti etiam dézma adó. Az illyenek soha az Camara vagy Ország Fiscussa directiójában nem voltának. Kit magam is tudok, s mások is így recognoscállyák Kegyelmes Uramnak, mert bujdosásom napjáig tizen négy esztendeig voltam Fiscussa a tokay, szerencsi és ónodi jószágnak; sőtt a mikor a háborúság kezdődött is, a Méltóságos Rákóczi ház a maga jussát meg tartotta! Másod rendbeli jószág, noha meg égésével el pusztult, királyi városbeli. Ez is micsoda biroságot(?) illessen, Nagyságod kegyeimessen által láttya. Harmad rendbeli, Kegyelmes Urunk, kibűl valami kevés proventus szokot volt annuatim járni. Kit ugyan én Miskolczi Péter, az Nagyságod kegyelmességéből foglaltam volt visza az Barkóczi kis Aszony keze alól, Sztropkón felyül lévén, egy fillyérnyi hasznát nem vettük, míg Isten Nagyságod fegyvere által ellenségünket meg nem szégyeníti, nem is vehettyük. Az szőlők is Kegyelmes Urunk, szüretig csak munkát kívánnak, mely meg nem adatván (noha bizony az én Miskolczi Péter edgyüt lakásommal két esztendei gazdaságommal vadnak, a miben vadnak mostani pusztás állapotytyokban is), parlaggá lesznek, mivel most sem bírhat Fiscalis Praefectus Uram az szőlőkkel. Könyörgünk ennek okáért Nagyságodnak, mint Kegyelmes Urunknak, kegyeimessen tekintvén igaz ügyünkhöz s Nagyságodhoz álhatatos igaz hűségünket, méltóztassék Nagyságod azon kevés borokat az szőlők míveltetésére, mellyeknek nagyob része, bizony Kegyelmes Urunk, az kölcsönös pénz megfizetésére megyén, és kölcsönös pénzel kel ismét míveltetni; ezüst marha nevet többire nem érdemlő kevés jóczkával, úgy kegyeimessen az szőlőkel fel szabadíttatni, hogy azokért továb ne impetáltassunk. Vagy ha ez szerint Nagyságod kegyelmessége nem járulna, mint hogy az szőlő munka ben van, haszna vétele penig mesze, addig míg kit-kit illető maga Fórumán törvényes úton a jószágnak dolga nem decidáltatik, boczáttassanak Kegyelmes Urunk kezünkben az borokkal edgyüt. Mert bizony más emberséges emberek segedelmével vihettyük úgy is végben munkájokat. Vagyunk oly bizodalommal az Nagyságod Fejedelmi kegyelmességében, ha az törvény idejében tollúnk el ítélné is az jókat, a mit az szőlőkre igazán költünk, Fejedelmi kegyelmességéből is Nagyságod kegyeimessen refundáltattya.