Barsi János (szerk.): Magyarország történeti helységnévtára. Abaúj és Torna megyék 1773-1808 (Budapest - Miskolc, 2004.
Bevezetés a „Magyarország történeti helységnévtára" című sorozathoz
Az adatközlés forrásai Általános forrásoknak nevezzük a feldolgozottak közül azokat, amelyek területi, vagy többé-kevésbé behatárolható regisztrációs megszorításoktól eltekintve - egységes és teljes leírásokat adnak. Ezek a következők: Lexicon Locorum (I) A Helységnévtár 1773-1808 között szóródó forrásai közül ez az adattár a legkorábbi, amely megyénként csoportosítva négy nyelven közli a helységek (szabad királyi városok, mezővárosok és falvak) nevét, jogállását, az ott anyaegyházzal bíró felekezeteket, a tanítók számát és a többségi nyelvet. Ez az általában Lexicon Locorum néven emlegetett összeírás azonban csak elvétve terjedt ki a pusztákon lévő településekre. A forrás címleírása: Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Lexicon Locorum Regni Hungáriáé Populosorum anno 1773 officiose confectum. Budapest, Magyar Békeküldöttség K. 1920. Jelölése az adattárban: l - utalva a leginkább használt Lexicon Locorum elnevezésre. Tabella Locorum (t) Adatbázisunk közigazgatási gerincét az 1780-81-ben összeállított Tabella Locorum alkotja. A nyomtatott táblázatokba írt kimutatás megyénként, azon belül járásonként csoportosítva felsorolja a településeket - regisztrálva a lakott praediumokat is -, igen differenciáltan jelölve a jogállást és a különböző nyelveken használatos elnevezéseket. Megadja azt is, hogy a települések a római katolikus, a görög katolikus és a görögkeleti egyházszervezetben mely püspöki székhelyhez tartoztak. A forrás jelzete: MOL Helytartótanácsi Levéltár Vegyes könyvek (C 97) 2022. cs. Jelölése az adattárban: t - utalva a Tabella Locorum elnevezésre. Népszámlálás (n) Az adatbázis népesedési adatait a II. József-féle népszámlálás forrásközlései adják A fennmaradt és közölt megyei összesítöívek tartalmazzák a települések nevét, jogállását, a birtokos nevét, a házak, családok számát, a jogi és a tényleges népességet, ezen belül a nők és férfiak számát, a férfiak családi állapot szerinti és foglalkozási megoszlását. A kiadás alapjául szolgált táblázatok külön adatokat tartalmaznak az izraelita felekezetű népességről, ezeket a forrásközlés a keresztények megfelelő adataival összevonva közölte. Az első magyarországi népszámlálásból az adatgyűjtésbe csak a házak, háztartások (a kiadásban szereplő „családok" terminológia pontosítása) és a tényleges népesség került be. A népszámlálás további, a Helységnévtár célkitűzéseivel nem rokonítható adatai azonban szétfeszítették volna a mű szerkezetét, s mivel kiadott formában a maguk teljességében elérhetőek, ismételt közzétételüket nem találtuk indokoltnak. A forrás címleírása: Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk.: Danyi Dezső, Dávid Zoltán. Budapest, KSH Könyvtára, MM Levéltári Osztálya K. 1960.; Pótlás az első magyarországi népszámláláshoz (1786-87). Budapest, KSH Könyvtára, Magyar Országos Levéltár K. 1975. (Történeti Statisztikai Tanulmányok.) Jelölése 5 az adattárban: n Birtokos-összeírások (b, B) Noha a birtokos személyére a népszámlálás is tartalmaz adatokat, ez a rovat több megye esetében is kitöltetlen maradt. E hiány részben pótolható a Helytartótanácsi Levéltárban és a Curiai Levéltárban található összeírásokkal. Közülük az elsőként említett 1787-ben készült, és a birtokos neve mellett a lakott területeknél megadja a használt nyelvet is, azaz egyben lehetővé teszi a csak a helységeket leíró Lexicon Locorum adatainak kiegészítését. Másodikként említett forrásunk 1789-ben állt össze a hétszemélyes tábla keretében működő provinciális táblának küldött megyei bevallásokból. A táblázatos kimutatás közli a birtokos neve mellett azt is, hogy teljes egészében vagy részle5 A jelölés csak az elsőnek leírt népszámlálási kötet adataira vonatkozik.
