Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - A város jogi képviselete
A város közigazgatási intézkedéseit szem előtt tartva tekintsünk bele a magisztrátus által hozott miskolci statútumokba.137 1694-ben a templomi székekről született rendelet. 1702-ben a városi korcsma és mészárszék bérleteiről, aminek megkötési határideje a továbbiakban Sámuel napja lett. Egy évvel később statútum született az Ereszkedő oldal használatáról, tűzvédelemről és a kémények tisztántartásáról. 1704-ben a borbírák és korcsmárosok sör után járó jövedelméről intézkedett. 1708-ban a hat városi szolgáról, azaz kapitányokról rendelkezett. 1714-ben a vasárnapi munkaszünetről a káromkodásról, a piaci kereskedésről és az adóhátralékokról intézkedett. 1715-ben a vidékiek parlagon hagyott jószágairól, a város tisztaságáról hoztak statútumot. 1716-ban a tanítók jövedelme került sorra. 1717-ben ismételten a tanítók, de mellettük a lelkészek bor jövedelme került szabályozásra. 1718-ban a vásárokon való árulásról, a városi vendégfogadó építéséről és a miskolci gombkötő mesterekről olvashatunk. Egy évre rá az igás szolgálatról és a pálinka árusításról. 1720-ban a bíró jövedelme, a közgyűlések szabályozása és a bor árusítása került napirendre. 1721-ben a céhek rendtartása mellett szó esett a görög kereskedőkről, akik a városban lévő boltjaik után 10-10 tallért voltak kötelesek fizetni, plusz a hátralék különbözetét. Még ugyanebben az évben statútum alkotásra került sor, a mezei bérről, a szófogadatlanokról, az igás szolgálatról, a királyi birtokokról és a kerülőkről. Miskolc város magisztrátusa eskükönyvének címlapja a Bm. L.-ből.