Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - Privilégiumokkal nem rendelkező contribuensek
kéből vagy a külföldre szállított áruból, pl: selyemből, dohányból, hamuzsírból, hegyizöldből, kézműiparból, ammóniák sóból, stb. lehet élni. Nemesek és nem nemesek egyforma buzgalommal foglalkoznak földműveléssel és szőlőmíveléssel, ezek fölösleges termését pénzzé teszik és segítik a tisztes megélhetést..." 119 Időszakunkban, amely átvezet a 19. századba, a város és a vármegye közéletében már oly jól ismert nemesek továbbra is vezető szerepet játszanak, de több újabb család is feltűnik ekkor. így hallhatunk a századelőn: a Palóczy, a Szemere, a Bük, a Gombos, a Lónyay, a Ragályi, a Vay, a Vadnay, a Szatmáry-Király, a Gencsy, a Garas, a Kun, a Nagy, a Máriássy, a Melczer, a Rácz, a Dominkovich, a báró Orczy, agrófCsáky, a Fay, az Almássy, az Okolicsányi, a négyesi Szepessy, a Szalay és más családok egy-egy jeles képviselőjéről. Privilégiumokkal nem rendelkező contribuensek Miskolc város társadalmának contribuens elemeit, akik semmilyen privilégiummal nem rendelkeztek, sem személyüket, sem használatba vett földjüket illetően, a jobbágyok és a zsellérek alkották. A város háromszori megváltásának időszakát leszámítva (1703-1755) Miskolc földesúri hatalom alatt funkcionáló jobbágyváros volt. Lakóit a jobbágyterhek sújtották. A szokásnak és a jognak megfelelően háromfelé adóztak. Az államnak porcióval (orális és equialis porcióval) és kvártéllyal tartoztak, ami a török kiűzése után és a Rákóczi-féle szabadságharc ideje alatt súlyosan érintette a lakosságot. Földesurának minden terményből in natura kilenceddel és robottal tartoztak, amit igyekeztek mindig pénzre átváltani. Az egyház felé pedig dézsmaadási kötelezettségük volt. Az egri püspököt illető miskolci király dézsmát Miskolc város bírája és nemes tanácsa már 1701. április 19-i bérleti szerződésében kiárendálta. Az évi bérösszeg 400 magyar frt. volt, valamint Szent Márton napjára két hordó bor, a tapolcai jobb szőlőhegyekről. A bérben nem volt benne az „octava" és a „quarta", melyet ha pénzben akartak fizetni az további 100 frt.-ot jelentett. 120 Az 1701. évi keretek között kötik meg a dézsma bérleti szerződést 1702. szeptember 23-án, 1706-ban, 1708. április 24-én, 1713. és 1714. évben valamint 1715. szeptember 26-án is, de a két hordó bort már nem Szent Már119 BEN KŐ S., 1782. 14. p. 120 Hm. L. Egri Érseki Gazdasági Levéltár, 775. sz. raktári köteg vagy e forrás másolata: HOM HTD 71.10.39.
