Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - A jobbágyvárossá visszahelyezett Miskolc

hetett rövid folyamat, az 1848-ban készített összeírásban mintegy évszázados eredményt kellett rögzíteni".

82 Grassalkovich Antalnak a diósgyőri uradalomból történt távozására esett az az időszak, amikor a kamara megkísérelte az úrbér behozatalát. Ha úgy jobban ismerjük, akkor a Mária Terézia-féle úrbérrendezés jobbágyokat és nemeseket egyaránt szabályozó rendelkezéseiről van szó. A helyzetnek az érintettek szemszögéből történő megítéléséhez lapozzunk bele az investigational Miskolc esetében 1767-ben is és 1770-ben is 9 kérdőpontos válaszadásra szólították fel a városlakók kiválasztott tagjait. Az első pontra mindkét esetben azt a helytelen választ adták, hogy urbáriumok nincs és ezelőtt sem volt. Mi azonban már tudjuk, hogy 1755-ben és 1756ban urbárium jellegű szerződés köttetett a város nemes és nemtelen lakói között. A második kérdésre adott válasz szerint évi 1500 rénes frt. megfizetésre kötelezték a város szegény lakosságát. Ezen felül semmi jobbágyi szolgáltatást nem követeltek a jobbágyságtól, ahogy a harmadik pont is utal erre. A negyedik pont válaszai emlékeztetnek arra, hogy „a visszaváltás ideje előtt a lakosok három nyomásban birtokolták és használták a szántóföldeket, a visszaváltás óta azonban a szántóföldekből egy nyomás a tekintetes uradalom szükségére fordíttatván, csak két nyomást művelnek". E pontnál számszerű adatokra is figyelmesek lehetünk a jobbágyság arányainak megállapításához. „Egész telkes jobbágy csupán csak 10 található itt, a többiek kicsiny részekre felosztott telkeket birtokolnak, de tartozékos jobbágytelket birtokló jobbágy is csupán 43 van ténylegesen." Az 1770. évi investigátioban a város hasznai és kárai elkülönülten kerülnek felsorolásra. A „káros fogyatkozásai" című rész harmadik pontjában is hasznos információt kapunk Miskolc társadalmának alsóbb rétegeiről. Eszerint „semminemű marhát nem tenyésztethet az szegénység, többnyire semmi kerti veteménye, kendere, kukoricája, káposztája s egyebe nem terem, mivel földje nincsen". Ugyancsak az 1770. éviből tudjuk, hogy „nincsen egész ház helyes gazda, hanem apró particulákbul funduskákat bírnak a lakosok, de azoknak is nem mindenüknek van appertinentiája; a kiknek vagyon és mind földet, mind rétet bővebben bírnak, hat pozsonyi mérő őszi búzát el vethet, szénája pedig két, s leg fellyebb három szekérrel terem; tavaszt pedig nem lehet vetni, mivel igen kevesek a szántóföldek és csak két nyomásra bírattatnak. Sarjút pedig nem kaszálnak a lakosok, mivel mihelyest a széna fel kerül a rétrűl, marha legelésre fordíttatik: mivel 82 VERES L., 1977. 39. p. 83 Miskolcra vonatkozólag lásd az 1767-ben és az 1770-ben felvett válaszokat: TÓTH F, 1991. 154-156. p.