Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - A jobbágyvárossá visszahelyezett Miskolc
A jobbágyvárossá visszahelyezett Miskolc Miskolc harmadik megváltása (1744) után alig múlt el 10 esztendő, amikor a város vezetését ismét a királyi tábla elé idézték. Gróf Grassalkovich Antal, a kamaraelnök nézete szerint Mária Terézia királynőnek eltökélt szándéka a diósgyőri koronajószágok visszaszerzése. Tudjuk, hogy Miskolc az 1744-ben adott 40 000 forintért még 32 évig jogilag el volt zálogosítva. De az újabb intézkedések szerint a törvények keményen tiltották a koronajavak elidegenítését. A miskolci küldöttek azonban kérelmezték, hogy a város a jogerős, szerződésszerű egyességei alapján továbbra is régi állapotában maradhasson. A státusquo fenntartása érdekében a lakosság hajlandó lenne további anyagi áldozatokra is. Mária Terézia és a kamaraelnök ragaszkodtak eredeti álláspontjukhoz és nem fogadták el a miskolci küldöttek ajánlatát. Röviddel ezután kezdetét vette „a fordított visszaváltás". Miskolc város új ura, Grassalkovich Antal idejét nem vesztegetve hamarosan különválasztotta a miskolci nemeseket. A lakosság megmaradt részét pedig jobbágyoknak minősítette. Majd a jobbágyvárossá süllyesztett miskolci lakosságnak urbáriumot adott. 74 „Miskolcz Várossának Méltóságos Gróf Grassalkovich Antal Urunkkal Tíz Esztendőkre Contractualiter lett esztendőbéli adózó tartozások." Az 1756ban Diósgyőrben kiadott urbarialis lajstrom szerint a város adózó népessége esztendőnként 1500 frt. fizetésre volt kötelezve. Mind a szőlőkből, mind a földekből kilencedet tartoztak fizetni „mind az Miskolczi, mind az Csabai határban". Ha az uraság épületet kíván emelni, akkor „az városnak fenn álló szekerei azokhoz való vecturával tartoznak". „Az közönséges Fundussokon Lakozóknak czédula szerint ki osztatott Esztendőbéli Taxájok teszem 87,39 frt". Végezetül „az volt Báró Dőry...fundussán Lakozóknak Esztendőbéli Taxájok teszem 58 frt.-ot". A kamarális földesúr Miskolc város eddig megszerzett jövedelmeit a kamara hasznának nyilvánította. Eddig fél évszázadon át élvezett javaiból csak egy malmot, két dézsmaadó szőlőt, két pincét és egy kocsmát kapott meg. A lakosság évszázados faizási szabadalmát elvette, 75 viszont megszüntette a katonai beszállásolást azzal, hogy a katonák tartózkodási helyéül a piacon álló nagy vendégfogadót jelölték ki. Az újonnan keletkezett helyzetben a földesúr belenyúlt Miskolc város minden ügyébe. Ennek tanúbizonyságára álljon itt a Miskolcra kény74 MOL UC 81:6. Miskolc város contractusa 75 Erre vonatkozólag bővebben lásd: VERES L., 1982. 165-175. p.
