Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
MISKOLC EGY ÉVSZÁZADOS BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE - A zálogbirtokosok utolsó évtizede
újfalusi részjószágokat, a szikszói házzal és szőlőkkel együtt a Szepessy árvák élete végéig. A történet zárásához hozzátartozik, hogy a többi elkobzott jószágot tekintélyes értéken ugyan, de nagyrészt visszaszerezték a kamarától. A család birtokszerzési akcióit jól nyomon lehet követni ifi. négyesi Szepessy Pál naplójában 51 , amire most nincs módunk részletesen kitérni. A diósgyőri koronauradalomban a Dory család is zálogosítás révén jutott terjedelmesebb birtokokhoz. 1694-ben Bossányi László, Nyáry Krisztina fia, 556 tallérért 8 esztendőre elzálogosította Dőry Andrásnak és feleségének, Persy Annának Borsod vármegyében több település mellett Miskolcon és Diósgyőrben, valamint Abaújban és Gömörben fekvő örökrészeit. A Szepessy családot érintő Csernelek és a Dőryeket foglalkoztató Bossányiak nem váltották ki javaikat a zálogosoktól. E birtokokat hívták később Csernél vagy Szepessy és Bossányi vagy Dőry részeknek, amelyek Miskolc mezőváros 1702. évi megváltásakor külön szerződés tárgyát képezték. 52 Csak a teljesség kedvéért utalunk rá, hogy Miskolc mezőváros három fő zálogbirtokosa mellett kisebb-nagyobb részeket több kisebb birtokos is magáénak tudhatott, amit a Magyar Országos Levéltár UC (Urbáriumok és Conscriptiók) városunkra vonatkozó anyagából (tudomásunk szerint 57 db ilyen forrást ismerünk az 1686 és 1819 közötti időszakból) pontosan nyomon lehet követni. 53 A zálogbirtokosok rendszerint osztályegyességekben állapodtak meg részjószágaikra nézve. Miskolcon, a diósgyőri vár legértékesebb tartozékán minden osztályosnak voltak nemesi kúriái, telkei és jobbágyai, de részbirtokaik nem egy darabban, hanem több utcában, sokszor szétszórtan feküdtek. A zálogbirtokosok időszakában jócskán kijutott Miskolc városának is a zálogosok sanyargatásai mellett, a török adóztatás szenvedéseiből és a császári katonaság visszaéléseiből. A város kedvező földrajzi helyzetét lakói most igazán megsínylették. A Buda-Eger-Kassa útvonalon elterülő város a megfigyelő hadtestek állandó táborhelyéül szolgált. A harcok elmúltával pedig az átvonuló helyőrségek és csavargó katonái lettek a város rémei, így csöppet sem meglepő, hogy a városlakók nem bírták elviselni hol 51 Bm. L. XIII. 14. (a Négyesi Szepessy család berentei levéltára), fasc. XLVIII. Nol. 52 LEVELES E., 1929. 24-28. p. Lásd Újabban: BESSENYEI J., 1998. 53-88. p. és RÉMIÁS T., 1999. 167-180. p. 53 A MOL UC anyagából megismerhetjük Miskolc kisebb birtokosainak (1687-1756) javait, SzirmaBesnyó' (1701) tartozékait, a Haller-féle birtokrészeket (18. sz. eleje), báró Szirmay István javait (1687-1701), négyesi Szepessy Pál (1687-1746) és László (1696-1746) birtokait, a diósgyőri kamarai uradalomhoz tartozó javakat (1702-1819), Miskolc hegyaljai szőlőbirtokait, a Rákóczi javakat (1687-1689), Miskolc városi és földesúri malmait (1693), a ferences rendháznak juttatott miskolci telket (1729), valamint a Tapolcai Apátság városi javait (1689-1813). A felsorolt tulajdonosi javak pontos UC jelzete megtalálható a Bm. L. könyvtárának UC katalógusában Miskolc címszó alatt.
