Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROS 18. SZÁZADI KÉPE - Lélekszámának alakulása

összeírt házban éltek. Marjalaki Kiss Lajos kutatásait igazolja, hogy pár év múlva, 1783-ban ismét tartottak Miskolcon népszámlálást. Ennek eredménye nagyjából megegyezik az előző összeírás számadataival. A város lakóinak száma 3 év alatt 281 lélekkel apadt és 13 148-ról 12 867-re csökkent. Ez a csökkenés alig 2%-os, s részben az 1781. május 25-én történt nagy miskolci tűzvész következménye, részben az 1783. évi kisebb járvány terhére írható. Ezzel tulajdonképpen - a kronológiai sorrend megtartása mellett - el is érkeztünk a II. józsef-féle első országos szintű népösszeírás miskolci adatainak ismertetéséhez. Miskolc mezőváros 1786-ra érte el és szárnyalta túl a már tekintélyesnek mondható 14 ezres határt. Tényleges népessége ekkor 14089 fő, amely 3038 család lélekszámából állt össze, akik életük java részét Miskolc 2414 felépített házában élték le.

4! Viszonyításként lássuk városunkat övező települések népszámlálási eredményeit is. Ugyanekkor Mindszenten 50 ház és 261 fő, Diósgyőrben 454 ház, 525 család és 2342 fő, Felsőgyőrben 50 házban 60 család és 267 fő, Görömbölyön 145 házban 164 család és 2767 fő, Ómassa és Hámor községekben együttesen 50 házban 85 család és 362 lélek volt. A statisztikai adatok folyamából rövid időre kilépve próbáljunk magyarázatot adni a II. József korában igazán szembetűnő magas népességszámra. A diósgyőri uradalom főleg a 18. század második felében állandóan népesítette legjelentősebb tartozékát, Miskolc mezővárosát. Elől jártgróf Grassalkovich Antal, kamara elnök, aki a város nyugati oldalán egész utcákat telepített. 1755 és 1773 között települt a Szepessy újsor, Tóth, Kisarnót, Kishunyad, Nagyleánytemető, Svábházak sora, Újoskola utca, Felvégesi kertek, Tizenhárom város, Füzes utca, Pipisdombalja, Tiszházsora, Patkánysor és a Gordon. A települők nagy részben szlovák és sváb úrbéres iparosok, és gazdasági munkások voltak. 1768-ban a Tizenhárom város utcában Leveles Erzsébet az alábbi „tót lakosokra" lesz figyelmes: Zittó Mátyás, Nóvák Márton, Szlávik Jakab, Víg László, Budai Lőrinc, Hideg József, Szlávik Györgyné, Prusz János. Ugyan ő az 1770-es úrbéri összeírásban a közel 1100 név között 97 „sváb vagy tót nevet" fedezett fel. Többek között: Czotter, Lefner Polik, Hankó, Zachár, Praczer, Hűlik, Gajzler, Vozár, Brunner, Gotthard, Lechmann, Furmann, Szvaroda, stb. 1782-ben az evangélikusok között pedig 61 német és 128 tót családot írtak össze, akik nagy részben a város felvégében laktak. Hasonló arányszámok fedezhetők fel a város 18. század második felének adóösszeírásaiban és az 1817. évi telekkönyvben is.

42 41 A II. JÓZSEF-féle népszámlálás vonatkozó adatait lásd DÁNYI D.-DÁVID Z., I960., 44-45. p., vagy BARSI J., (szerk.), 1991. 48-49. p., vagy TH

IRRING G., 1911. 7-8. sz. és RÉMIÁS T, 1991. 140. p. 42 LEVELES E., 1929. 106-107. p.