Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS, VISELET

A továbbiakban kitérünk a társasági életformáira. A találkozási színterek nem fontossági sorrendben, hanem felsorolásszerűen következnek. A miskolci vásárok vagy sokadalmak nemcsak az anyagi termékek cseréjének, hanem a szellemi javak, emberi kapcsolatok, az információk áramlásának, kicserélésének, közvetítésének is fontos és központi alkalmai voltak. Miskolc városában 1696-ig kettő, 1801-ig négy, azt követően pedig öt országos vására volt. Február 16-án (Szent Julianna), május 21-én (Orbán), augusztus 26-án (Sámuel), október 18-án (Szent Lukács) és december 16án (Lázár) tartották a sokadalmakat. Az országos vásárok mellett kisebb jelentőségűek voltak ugyan a havi állatvásárok és a minden héten szerdán, majd szombaton is sorrakerülő hetivásárok, de a találkozásnak és szórakozásnak jó alkalmat teremtettek. 1851-ben járt Miskolcon a cseh széppróza megteremtője, Dozena Nemcova, aki naplójegyzeteiben hű képet rajzolt a miskolci vásárok hangulatáról. „A miskolci vásárok nagyon népesek... Már előző este összejönnek a távolabb lakó emberek: a kereskedők és a vevők. Másnap délelőtt az utcák megtelnek néppel, a korcsmákban lárma, kiabálás... Sátor, sátor mellett, az egész utca mentén, köröttük hemzseg a tömérdek ember. Sokféle a viselet, sok nyelven beszélnek. Ökrös, lovas, szamaras fogatok vonulnak. Egymás lábára tapos a nép, veszekszenek, átkozódnak, de azért nem térne ki egyik a másiknak!... Már a vásár előtti estén mindenfelől összesereglik a szekerek szakadatlan sora mindenfajta portékával, s mindegyik szekerén öt-hat ember ül. Nyolc ló vagy négy ökör van befogva, a csikók és kutyák a kocsik mellett futnak, s ezek oly sebesen repülnek, hogy sűrű porfelhő emelkedik feléjük és messzire jelzi útjukat. A városban egyenesen azokba az utcákba fordulnak, ahol dolguk van. A kocsit leállítják a sorba, a lovakat, ökröket kifogják, a kocsihoz kötik. Itt is maradnak az egész vásár idején, éjjel-nappal. Néhány kenyeret vesznek, hozzá még valami ennivalót., mások tüzet raknak és szalonnát sütnek, van aki a kocsi mellé a porba húzódik, vagy pedig a kocsi alá, s így tölti az időt az alvásig... A vendéglők, az utcák tele emberrel. A vásártéren áthaladva latin, szlovák, szerb, francia, német és magyar, zsidó és cigány beszéd hallható, a vendéglőben és a korcsmákban víg zeneszó hallatszik, a fiatalság a közkedvelt csárdást járja. Az atyafiak késő estig isznak, ekkor a rendes emberek hazamennek, a kevésbé rendesek pedig addig isznak, míg a zsebük bírja, vagy még tovább is, mert amíg a mai falusi emberünknek földje és háza van, addig a korcsmáros nem aggódik a pénzéért."

227 A városi emberek mulatságainak kiváló színterei voltak még: a lakodalmak, a fonók, ősszel a tengeri fosztása, kártyajátékok stb. Benkő Sámuel, 227 DOBROSSY I., 1985. 123-125. p. vagy KOMÁROMY ]., 1963. 23-25. p.