Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság nemzetiségi összetétele

Miskolc legrégibb cigány sora a Szirma utcán volt, ami 19. század folyamán felhúzódott a Gordonra. 1752-ben Oláh Pesta a miskolci cigányok vajdája. A legismertebb miskolci cigánycsaládok voltak: Bagosi, Berki, Bódi, Budai, Danyi, Dardos, Daru, Duszi, Farkas, Findrik, Gudi, Hamzók, írók, Jónás, Kabai, Kalló, Kozák, Moiska, Oláh, Orgon, Orgovarius, Ökrös, Pókos, Puki, Rakló, Székely, Tyukodi, Vadászi. A 18. század második feléből kiválasztott 4 kémény és pince összeírásban összesen 33 alkalommal szerepeltek cigányok. Ebben a négy évben 18 féle cigánynév fordult elő. Bővebben a CD mellékleten szerepelnek. A cigány összeírásokból derül ki, hogy javarészt kovács munkával foglalatoskodtak, de a 19. század elejétől fokozatosan felhagytak ezzel, és inkább muzsikálásból és kéregetésből kezdtek élni. Az 1764-65. évi cigány összeírás 19 családot mutatott ki.

204 Az 1768. évi Conscriptió Zingarorum tekinthető e társadalmi réteg legalaposabb kimutatásának a 18. század második feléből. Az összeírás ellenőrzője meg is jegyzi a lap alján, hogy „ez jó volna - az összeírás pontosságára kívánt utalni - de a gyermekek neve nincs felírva, ezért azt is fel kell írni".

205 Ekkor 18 férfi, 17 nő, 27 fiú és 22 lány gyermek volt a miskolci cigányok között. Akik fele-fele arányban voltak a kovács munka művelői vagy muzsikusok. Három esetben találtunk eltérést ettől, mikor a foglalkozás rovatba a „miserabilis" vagy „alcator" illetve „mendicus" bejegyzés szerepelt. Az 1776. évi cigány összeírásba a miskolci járás cigányai kerültek be.

206 Ekkor 40 felnőtt és 44 gyermek cigány élt Miskolcon. Bővebbet életmódjukról, foglalkozásukról, öltözködésükről Tóth Péter megjelent munkáiból tudhatunk.

207 A város nemzetiségeiről szóló rész összegzéseként elmondhatjuk, hogy az idegenek száma egyre nagyobb mértéket öltött. A 18. század folyamán mindez nem jelentette a nézetkülönbségek és összeütközések forrását. Benkő Sámuel, a kortárs 5-6%-ra becsülte az idegenek számát. Korabinsky szerint a nemzetiségiek aránya 10%-ra emelkedett, ami a Bach-korszak idején megközelítette a 30%-ot. A nemzetiségiek zárt életközösségben éltek, egymás között házasodtak. Társadalmi jelentőségüket abban látjuk, hogy a miskolci nemzetiségiek nagy része bekapcsolódott a város kereskedelmi életébe. így a város magyar lakossága és a nemzetiségiek kapcsolata lassan ugyan, de formálódott és csiszolódtak egymáshoz. 204 Bm. L. IV 1501/b. Sp. XXI. Fs. VI. No 72/30. 205 Bm. L. IV 1501/b. Sp. XXI. Fs. X. No 109. 206 Bm. L. IV 1501/b. Mat. XI. Fase. I. No 129. 207 TÓTH R, 1989. 63-67. p. vagy 1993., 205-215. p. valamint: NAGY R, 1998.