Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság nemzetiségi összetétele
A zsidóságot a hadi, házi, türelmi és rendkívüli, tehát közadók mellett privát adók is terhelték, a háza, pincéje, korcsmája utáni vagy a sakternek és tanítónak fizetendő összegek is. A zsidóközösség tagjainak fele kereskedő volt. Gyakori volt közöttük a bőr- és borkereskedő, de sok házaló, szekerező, bolti kereskedő, szatócs is volt soraikban. Nem vetették meg a kézműves mesterségeket sem, mint pl. a szabó, a festő, a mészáros szakmákat. A város társadalmi és gazdasági életében a 18. század közepi nehézségeket az okozta, hogy Grassalkovich, a kamaraelnök nem adott bérbe zsidónak kincstári javakat, úgymint a görögöknek, így nem volt módjuk megélhetésre s inkább elszéledtek Miskolcról. Mindez persze ideiglenesnek mondható, hisz Grassalkovich távoztával, a diósgyőri prefektusok utat engedtek a zsidó betelepüléseknek, így számuk ugrásszerűen növekedett a század vége felé, aminek következményeképpen a Kádas utcában zsinagógát is építettek. így a századvégen szívós küzdelmet folytattak az uradalmi regálék bérletéért. Végezetül annyi még róluk, hogy Miskolc céhtörténetében kuriózumnak számít, hogy 1836-ban megalakították a zsidó céhet 32 taggal. A céh létszáma később egyre szaporodott. 203 Végül néhány szó a miskolci cigányságról. A városi cigányság történeti kutatója Tóth Péter. Az ő kutatásai segítettek bennünket is a cigányság 18. századi történetének mégisüstfoltozó cigány a 18. század elejéről merésében Első e lmítésük 1689-re megy vissza. Miskolc város megváltásának évei alatt telepedtek be a cigányok, és statútumokkal történő szabályozásuk már ekkor elkezdődött. 1740ben tűnnek fel először, mint foglalkozási csoport. A 18. század közepéig sátrakban, kalyibákban laktak a házak között. Kitelepítésükre - ahogy erről feljebb a megyei statútumoknál már szó is esett - többször is kísérletet tettek. 203 DOBROSSY L, 1991. 158-163. p. Lásd még: PASZTERNÁK, R. S.. 1970., SPIRA S., 1929. 197-204. p. Újabban: HANÁK R, 1991. 17-19. p., KÁRPÁTI L., 1992., BARNA I., 1993. 367-384. p. és CSÍKI T, 1999.
