Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság nemzetiségi összetétele

már az első vagy második nemzedékben felszívta a régi népesség. Nagyobb arányú idegen nyelvű csoport, amely a társadalom jövőbeni életére is kihatással volt a 18. század elejétől érkezett városunkba és megyénkbe. 1700ban a kincstár Felsőgyőrbe telepített erdőmunkásokat az északi megyékből, majd a vaskohászat ellátására szlovák nyelvű erdőirtó segédmunkásokat toborzott Hámorba, a tapolcai apátság pedig görög katolikus kárpátaljai jobbágyokat hozott Görömbölyre.

192 Borovszky Samu nézete szerint Borsod vármegye magyar lakossága a 18. század elején még mindig többségben volt, de erősen keveredett németekkel, szlovákokkal és ruszinokkal. A megye több települését később szlovákok lakták s alig volt helység, ahol a lakosok közé szlovák családok ne vegyültek volna. Többségben szlovák lakta falvak voltak már ekkor: Kelecsény, Szirmabesenyő, Csaba, Arnót, Viszló. Fele részben laktak szlovákok: Ládházán, Hejőkeresztúron, Aranyoson, Geszten, Sályon, Novajon, Irotán, Abodon, Rakacán és Görömbölyön, de az utóbbiak esetében ruszinokkal vegyülve. A lakosság harmadrészét tették ki a szlovákok: Tardon, Rudabányán és Sajózögeden. Németek aránylag nemigen voltak sokan. Diósgyőrött laktak nagyobb csoportban, de Csabán, Tardon és Rudabányán csak mintegy harmadát alkották a lakosságnak. Ruszinokat találunk más etnikumokkal keverve: Felsőzsolcán, Görömbölyön, Sajózögeden és Pálfalván. Szórványaiban már a 17. század végén, de nagyobb arányokban ekkor kezdtek Miskolcon megjelenni a görögök, akik kompániát is alakítottak maguknak és kizárólag kereskedéssel foglalkoztak. Megyeszerte megjelent a zsidóság is, akik csakhamar úgy tűntek elő, mint a korcsmák, a ser- és pálinkafőzdék bérlői. A cigányság a század elején a város árkain kívül ütötte fel tanyáikat, de fokozatosan ez az idegenajkú lakosság is lakott helyekre szivárgott be. A vármegye az idegen népelemek közül, mint az az országban általános szokás volt, a zsidóságra türelmi taxát rótt ki. Miskolc városa az ekkor még kis számú zsidóságra 1740-ben 12 rénes forintot, vagyis 14 magyar forint 40 denárius évi taxát vetett ki.

193 Miskolc városa a század folyamán az idegeneket nehezen fogadta be, amit az extráneusokhoz sorolással, megkülönböztetett adó kiszabásával mindig is érzékeltetett. Miskolc tehetősebb lakóinak évszázadokon át a magyarok számítottak, de a 18. század első felétől a nemzetiségiek nagy számú beszivárgása változtatott a helyzeten. A város „színmagyar" lakosságának hű bizonyítékai a 16-17. századi adólajstromok. Itt helynevekből képzett vagy iparos foglalkozást jelölő magyar családnevek fordultak elő. A város magyar lakos192 Marjalaki Kiss L, 1959. 28. p. Lásd még: Gyulai É., 1999. 76-83. p. 193 Bm. L. BOROVSZKY-hagyaték, számozatlan iratok csomója, TÓTH Péter által kigépelt kézirat 50-51. p.