Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)
A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság foglalkozás szerinti tagozódása és vagyoni helyzete
tehene, 52 tinója, 35 lova, 115 juha és 368 sertése volt. 172 Két évvel később az 537 adózónak 408 ökre, 386 tehene, 170 tinója, 76 lova, 133 juha és kecskéje, 789 sertése volt. A miskolci határ szűkösségéből adódóan az állattulajdonosok a szomszédos települések legelőin voltak kénytelenek kisebb-nagyobb legelőhelyet bérelni. 1709-ben 480, 1712-ben pedig 422 azoknak a száma, akik állatokat tartottak. 1765-ben 544 úrbéresnek 72 lova, 46 ökre és 40 tehene volt. Ez utóbbi számsor arra enged bennünket következtetni, hogy a század második felében állattenyésztéssel nagyobb mértékben a nemesség foglalkozott. A lakosság kitűnt a méhtartás terén is, hisz már 1695-ben 314 adózó javai között 368 méhrajt írtak össze. Két évvel később az összeírt 537 polgár 528 méhrajjal bírt. A méz és a viasz szép jövedelmet biztosított akkor is, az ezzel foglalkozók számára. A mézet különösen a török fogadta szívesen ajándékba. A megváltás idején fokozatosan csökkent a méhrajok száma, hisz 1709-ben még 393, 1712-ben már csak 267 méhrajt mutattak ki az összeírok. A gyümölcstermelésből ugyancsak szép jövedelmet húztak. A dinnye, alma, körte, szilva termelése dívott a szőlők alatti gyümölcsösökben. Az 1702. évi ingatlan összeírásunk 16 kertet és 10 gyümölcsöskertet sorol fel Miskolc területén. Az őstermeléssel összefüggésben fejlődött a város malomipara. Köztudott, hogy a város belterületén 5, majd a 18. század közepétől egyel több malom működött a Szinván. Az általunk vizsgált kémény és pince összeírásokban (1764, 1781, 1783, 1790) összesen 19 alkalommal kerülnek lajstromra a város vízimalmai. 173 A lakosság jelentős jövedelmi forrásává az ipari tevékenység vált. A zálogbirtokosok korában az iparosok, akik tulajdonképpen a város szabad polgárai voltak, városi tisztségeket is betölthettek és vezető szerepet játszottak a város és az egyház elöljáróinak választásánál. A város lakosságának általában harmadrésze iparral foglalkozott. 1695-ben pl. a 314 armalista és libertinus között 93 volt iparos. 1698-ban pedig a contribuensek 31,83%-a űzött valamilyen ipart. Miskolc társadalmára nagyon is jellemző volt, hogy a nemesek nagy számban vettek részt az iparűzésben. 172 E forrásból kiindulva eltérő eredményekre jutottak: LEVELES E., 1929. 52. p. és VERES L., 1991. 133. p. 173 A téma bővebb kifejtését lásd: Veres L., 1975. 14-19. p. valamint Komáromy ]., 1955. 35-37. p. Szép számmal maradtak ránk a diósgyőri uradalom inventariumaiban az egyes malmok eszközeinek számbavételét kimutató listák. így pl. MOL E. 696. p. és Összeírások Diósgyőr-Tokaj 17-19. század 7. leltárak és becslések, uradalmi javak 1736-1839. 14. csomó, vagy ennek egyik kijegyzése: HOM HTD 76.1392.1.