Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK TÖBBIRÁNYÚ TAGOZÓDÁSA - A lakosság foglalkozás szerinti tagozódása és vagyoni helyzete

fordulóig növekedett. Ennek utána több miskolci görög kereskedő elhagyta a városunkat, amely szépen megnyilvánul a görögkeleti hívők létszámának visszaesésében. 1825-re az izraelita lakosság létszáma és a társadalomban elfoglalt arányszáma meghaladta a görögkeletiekét. Mindez megmutatkozott a gazdasági életben is. Azt a szerepet, amit a görögök töltöttek be a 18. század folyamán, a 19. század első felétől a zsidóság vette át. A lakosság foglalkozás szerinti tagozódása és vagyoni helyzete A téma fontossága bővebb kifejtést is megérdemelne, de jelen esetben mint a társadalom egyik tagozódási irányaként kezeljük. Az ilyen irányú vizsgálatokhoz szerencsére bőséges forrásanyag áll rendelkezésünkre, ami arra késztet bennünket, hogy csak tendenciákra és az általános érvényű folyamatokra hívjuk fel a figyelmet. A továbbiakban foglalkozási áganként haladva tesszük meg a vizsgálódást és közben az egyes foglalkozást űzők vagyoni helyzetére is kitérünk. Miskolcon az őstermelésből a lakosság közepes jövedelmet húzott. Ennek oka abban keresendő, hogy a középkorban kialakult szűk határai évszázadokon keresztül a lakosság lélekszámának emelkedése, többszörösére történő felduzzadása ellenére változatlanok maradtak. A szántóföldek többségében búzát termeltek, ennek ellenére mindig behozatalra szorult a város. Kisebb területre szorult a rozs, árpa, zab, köles és kender termelése. 1702-ben pl. a KÖTÉL KÖNYV-ben 45 db kenderföld szerepelt. 1709-ben Leveles Erzsébet számításai szerint 519 adózónak, 1660 köböl búzáját és 67 köböl árpáját, 1712-ben a pestis után 422 személynek 314 köböl búzáját, 77 köböl árpáját és 11 1/2 köböl zabját írták össze. 1744-ben pl. 158 árok kendert számláltak. A Sajó partján pedig 7 1/2 árok kukoricaföld, a belterületen 2 sáfrányos és több gyümölcsöskert volt. A gyümölcsösök különben a szőlők alján helyezkedtek el.'

71 A termőföldeket nemesi vagy szabad és úrbéres vagy dézsmás megkülönböztetés szerint csoportosították. Az uradalom 1773-ban kiadott térképe 1314 db urbariális földet tüntetett fel. 1817-ben, a kataszteri felmérés alakalmával 1686 kat. hold quantualis, 577 cenzualis és 157 hold uradalmi szántó volt. A 18. század második felére már egyértelművé vált, hogy az őstermelés haszna a vagyonos nemesség földjeiből került ki. Ez főleg azzal magyarázható, hogy a lakosság iparos rétegei fokozatosan felhagytak az őstermeléssel. 171 LEVELES E., 1929. 82-83. és 117. p. Lásd még: GY1MES1 S., 1967. 481-490. p. és FRISNYÁK S., 1999. 585-602. p.