Rémiás Tibor: Miskolc 18. századi társadalma feudális kori összeírásai alapján (Miskolc, 2004)

A VÁROSLAKÓK JOGI STÁTUSA - A város jogi képviselete

kerültek ki. De mint a városlakók egy csoportja, amit a magisztrátus is számon tartott, kötelességünk volt róluk is említést tenni. Miskolc városa 1828-ban kiadott statútumaiban is foglalkozik a tűzvészek megakadályozásával. A kiadvány teljes címe:"Miskolcz várossá nemes és adózó lakossai részekre tett, s tekintetes nemes Borsod vármegye által is megerőssített statútumok, vagy rendszabások."

144 Miskolc városa ekkor 68 cikkelyben adta ki a város legaktuálisabb statútumait. A munka első 18 cikkelye a város legelőivel, a legelőket használó csordákkal, gulyákkal és ménesekkel, a legelőn kívüli legeltetéssel, a kerülők feladataival, és a tilalmasokkal foglalkozott. A 19. cikkelytől a 45. cikkellyel bezárólag Miskolc városában fekvő szőlő hegyeinek rendtartásával kapcsolatos intézkedések kaptak helyet. Végül a harmadik nagy egységben a tűztámadások elhárítására vonatkozó intézkedések láttak napvilágot, hasonló megosztásban, mint ahogy arra már ki is tértünk az 1746. évi városi statútum 9 pontjának felidézése kapcsán. A város közigazgatásához tartozott az eklézsia, a templom, az iskola gondozása is, amelyekre Miskolc város kegyúri jogánál fogva a város magisztrátusa felügyelt. A közigazgatáson felül a tanács kezében összpontosult a bírói hatalom is. Bíráskodási jogkörébe általában magánjogi, közöttük az örökösödési ügyek tartoztak. Büntetőbíráskodási jogköre alapját a város pallosjoggal bírt, amelynél fogva élet és halál felett fellebbezhetetlenül s azonnali fellebbezés terhe mellett ítélkezett. ítélkezésének mércéjét az országos törvények, Verbőczy Hármas könyve és a Biblia szabta meg. A bűncselekmények elbírálásai a zálogbirtokosok korában rettentően szigorúak voltak. Példaként hozhatjuk fel, hogy a lopást, Isten káromlást, paráznaságot, házasságtörést, templom rablást akasztófával, kerékbetöréssel vagy fővétellel büntették. Az állatokkal való paráznaságot és a boszorkányságot megégetéssel büntették, a becsületsértőknek és rágalmazóknak pedig a nyelvét metszették ki. Enyhébb büntetés volt, s inkább feslett életű nőkre szabták ki a hóhér általi megcsapatást és városbóli kiűzetést. A halálbüntetés mellett az ítélet gyakran a bűnös megkínzására, tolvajlás esetében jobbkeze elvágására is szólt. Az emberölést vérbírsággal büntették. A nemes emberek kivégzést módja minden esetbenJövetelleljárt, míg ajobbágyok halálos büntetése akasztás, kerékbetörés vagy megégetés volt. A város vezetésének halálos ítételeit a Tetem Vártól északra fekvő Akasztóbércen vagy a mostani Búza tér tájékán lévő egykori Égetőpáston a hóhér hajtotta végre. A 17. század második felében írásos forrásokból Miskolcon házzal, földdel és szőlővel bíró hóhérról tudunk, akit Péter mesternek hívtak. 144 HOM HTD 60.29.1.