A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)

„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi tanácsülései Miskolcon 1704, 1706

fájó szívvel nézte Lengyelország felháborodott arcát is, mely annyi különféle álarc torzalakját viselte... " Elfoglalták saját hazája ügyei, ezért kellett szótlanul néznie a szomszéd rokon nép küzdelmeit. Ezután pedig kifejti fenntartásait, vagyis kívánságait. A cár inkább Lengyelország békéjét keresse. Szaniszló királyt elismerte a császár, elismerték a franciák, hollandok, az angolok és a poroszok királynak, Rákóczi úgy látja, hogyha elfogadná a trónt, az újabb európai háborúra vezetne. József császár és a svéd király ürügyet látna benne, hogy „Lengyelországot felosszák, Magyarországot leigázzák. " Miután a francia király elismerte Szaniszló koronáját, aligha akarhat újabb királyválasztást. „Adja vissza a cár Lengyelország szabadságát, erősítse meg annak trónját, segítsen a sanyargatott nemzeten, adjon a népnek biztonságot, magának dicsőséget, a kereszténységnek örökké tartó halhatatlan koronát...A cárt inkább Lengyelország szabadságának szeretete, mint Szaniszló király iránti gyűlölet vezesse. ...A cár legnagyobb dicsősége az lenne, ha visszaadná a nyomorgatott Lengyelország szabadságát, s trónjára lengyelek akaratával oly uralkodót emelne, ki szoros szövetségben élne vele." ...A két ország királya és az erdélyi fejedelemség, ha szövetséget köt, az biztonságot nyújhat a török ellen. A rácokat pedig bírja rá, hogy letegyék a fegyvert és a magyarok mellé álljanak. Végül azt javasolja, halassza el a cár a lengyel királyválasztást.

7S Rákóczi a cár második, 1707. június 8-án eléje került ajánlatára azt válaszolta, hogy mivel Lengyelország szabad állam, a cár semmiképpen nem akarhatja megcsonkítani szabadságát és korlátozni a királyválasztást. Őt Lengyelország prímásának és nagytanácsának kell meghívnia, addig érvénytelen a cár meghívása, amíg a lengyelek maguk meg nem hívják. Márki Sándor máig kétségbe nem vont, de meg sem erősített megfigyelése, hogy Rákóczi az ónodi országgyűlést a francia-magyar-lengyelorosz (esetleg a porosz) szövetség reményében nyitotta meg. A magyar országgyűlés és a lengyel országgyűlés csaknem egy időben mondta ki az interregnumot: Ónodon 1707. június 13-án, Lublinban július 11-én. A magyarországi interregnum kinyilvánításának háttérében a nagypolitikai érdeket, Franciaország igényét, nem utolsósorban Károly főherceg spanyol királlyá történt elismerése következtében is, már feltárta a történetírás. További magyarázatot adhat az ónodi interregnum jellegére vonatkozóan az, hogy a lengyel királyság és a Lengyelországgal kötendő szerződés meglehetősen bizonytalan volt még. Hangsúlyozzák, hogy József örökös királyságát nem ismerik el és a királyválasztást későbbre halasztják. 78 Közli: NEDECZKY Gáspár: A Nedeczky család 237-243. Vö: MÁRKI. 1913, 414-416.