A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)
„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi tanácsülései Miskolcon 1704, 1706
kifejezési formákkal méltányolták a meghívás jelentőségét: „Szüvünk nem kevéssé örvendez rajta, hogy Isten az Felséged Méltóságos személyét nemcsak az maga tulajdon Nemzete és vére előtt tötte dicsőséges emlékezetre méltóvá, hanem még az idegen Nemzet előtt is böcsössé és kellemetessé, hogy ne csak jó emlékezetekkel tündököljék köztök és szép híre és tündöklő emlékezete Felségednek, hanem még Isten arra bírta elméjeket is, hogy az Felséged Királysága alatt remélhessenek maguknak megmaradást és boldogulást. Kit az mindeneket bölcsen igazgató nagy Úr Isten maga felséged Méltóságának örök emlékezetire, édes nemzetünknek állandó vigasztalására örvendetességgel koronázza." A továbbiakban azonban nagyon is reálisan számolnak a körülményekkel. Ha a lengyel Respublika megválasztja - írják Rákóczinak -, ne vonja meg a királyságtól magát, és kövesse Báthori István „dicső példáját". Ha nem választják meg, akkor viszont azt javallják, hogy Péter cárral és a lengyel Respublikával „örökös és állandó colligátiót" mindkét hazával hozzon létre. Vagyis az Erdélyi Tanács Lengyelországgal tartós szövetségetjavasolt. Ez a vélemény csupán annyit jelez, hogy Rákóczi tervei Közép-Európáról nem voltak egészen elszigetelt elképzelések Erdélyben sem. Tehát az orosz szövetség feltétele Lengyelország szabadságának biztosítása, amit Rákóczi mint lengyel király kötne ki, ugyanakkor a lengyel-magyar-erdélyi szövetség lehetőséget ad a kapcsolatok nyugati bővítésére, Csehországgal és Sziléziával, a bajor választóval. Továbbá a rácokat megbékíti a cár és Rákóczi pártjára vonja. A rác kérdést Benda Kálmán részletesen és mintaszerűen kidolgozta. Én itt csupán néhány Rákóczi Közép-Európa tervével összefüggő vonását hangsúlyozom. Ismét vissza kell térnünk Rákóczi első miskolci idejéhez. Az intenzív szervezőmunka egyik fejezete, hogy megoldják, vagy kezeljék a rác kérdést. A rácokat már a szervezkedésnél befoglalták a tervezett összefogásba. 1704 elején, a lengyel-svéd-porosz konföderációval egyidőben Rákóczi kísérletet tett megnyerésükre. Végül a lengyel-magyar-erdélyi konföderációhoz kapcsolódva Rákóczi a rácoknak a régi magyar királyok alatt elnyert területi különállást biztosít a Dráva és a Száva közében, teljes autonómiát élveznek, követeikkel részt vesznek a magyar országgyűlésen, mintegy társországi ranggal, vallásukat szabadon gyakorolhatják, hajdúvárosi kiváltsággal élhetnek. * Végigtekintve 1704 és 1706 elején Rákóczi és kormányzőköre munkáján, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Miskolcon országos és egyetemes döntések és kezdeményezések születtek. Három évszázaddal ezelőtt