A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömös-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703-1704. Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án (Miskolc, 2004)

„Nemcsak a nemzetnek... Az egyetemes Európának." Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi tanácsülései Miskolcon 1704, 1706

Kikkel hajtassa végre a Comissarius rendelkezését, hogy Miskolcra fuvarozzanak 600 köböl zabot? Uralomváltás, háború többé-kevésbé általános velejáróin kívül azonban volt egy országos rendezést kívánó kérdés is. Szatmári beszámolt arról, hogy a fiskális birtokokon a jobbágyok nem akarnak szolgálni. Ráadásul a vármegyék az országos terheket előszeretettel hárítják saját birtokaikról a fiskális birtokokra. A fiskális birtokok falvaira vetik ki a posták ellátásának szolgáltatásait is. Előterjesztésében hangsúlyos mondat: „Gyakorta kell emlékezetet tennem a Szegénységnek szófogadatlanságárúi. " Olyan a helyzet, hogy a tiszttartók katonai aszszisztenciát kérnek. Hasonlókról írnak mások is. Például Szatmárból 1704. február 4-én Ramocsaházy György, a Tiszántúlon lefoglalt kincstári birtokok igazgatója: „Máramarosi jószágban urbarialis adót pénznek nem léte miá, semmiképpen nem exigálhatni: rabságot szenved, vasba verettetik, - marhával kínálkodikpénz helyett....Egy udvarbíró sem küldött még extractust; a jószág szófogadatlansága miatt tartanak, hogy agyon ne verjék őket, mint somlyai udvarbírón csak meg nem történt. "

u A szolgálatot megtagadó falvakra panaszkodó vármegyei követek pedig egymást érik a fejedelem rezidenciájában. Az Udvari Tanácsnak tehát az ország működőképességének kérdésével kellett szembenéznie. Több körülmény következtében vált súlyossá a helyzet. Az országban nem volt pénz. A térségben általános pénzügyi válság annál is inkább sújtotta az országot, mert a Habsburg-kormányzat 1695. évi devalvációja, a fontosabb kereskedelmi cikkek monopóliuma, a felemelt adók és a császári katonaság különkövetelései és rablásai minden pénzt kisepertek az országból, amint többször is megírták az 1990-es évek felterjesztéseiben. A vetési pátensekben Rákóczi a jobbágykatona családját felmentette a földesúri szolgálat alól, mivel azonban a parasztság nagycsaládi kötelékben élt, a teljes rokonság mentesnek tekintette magát. A mentességet a hadélelmezési kötelezettségre is érvényesnek tekintette.

15 Az otthon lakósokra több teher hárult, annál is inkább, mert a vármegyék önhatalmúan vetettek ki külön adót a jobbágyokra. Viszont a katonaság fegyver, felszerelés és ruha nélkül nem lehetett el, így igényeit sarcolással, rablással elégítette ki. így kötöttek el Szatmári János és fiának, Miklósnak méneséből is lovakat, semmibe véve a fejedelem védelmi levelét.

16 14 AR I/I.292-293. '• R. VÁRKONYI Ágnes: A vetési pátensek. A jobbágykatonák védelme és tehermentessége Rákóczi államában. In Rákóczi tanulmányok. Szerk. KÖPECZI Béla, Hopp Lajos, R. VÁRKONYI Ágnes Budapest, 1980. 11-32. 16 Rákóczi rendelete a lovak visszaadásáról, Miskolc, 1704. február 3. OSzKK Fol Hung. 1389 Fase IV 1704, fol 8.