Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

si keretei az 1960-as évek végéig nem módosultak, átalakuláson is csak a hetvenes években mentek át. A szovjet típusú szocializmust a magyar társadalom nem választotta, hanem ráerőszakolt társadalmi berendezkedésként fogadta el. Az 1949-es választások után Magyarország többpárti parlamenti demokráciája megszűnt és a kialakult egypártrendszerben kizárólagos hatalomra jutottak a kommunisták. Az ország működő pártjait betiltották, a demokráciára oly jellemző civil kezdeményezéseket (pl. egyesületek) feloszlatták és a gazdasági életben teljes államosítással megszüntették a magántulajdont. A politikai élet hagyományosan munkás-érdekvédelmi szervezetét, a Szociáldemokrata Pártot (SzDP) erőszakosan beolvasztották a kommunista pártba. A létrejött „egyesülés" után az új párt neve Magyar Dolgozók Pártja lett, amelynek taglétszáma az ötvenes évekre elérte az 1,2 milliót. Az országgyűlés intézményét nem szűntették meg, de jelentőségét, törvényalkotó szerepét jelentéktelenné tették. A politikai pártok megszüntetése és a parlament törvényalkotó szerepének elsorvasztása miatt Magyarországon a korábbi államközpontú politikai rendszer helyett pártközpontú politikai rendszer alakult ki. A hatalom igazi szervei a központi és helyi pártszervezetek lettek. Ebben a politikai berendezkedésben az állami szervek a pártszervek által meghozott döntések végrehajtóivá váltak. A párt- és állami szervezetek ugyanakkor szorosan összefonódtak, személyi függés alakult ki közöttük. Az állami pozíciókat betöltő személyek (a kormány tagjai, megyei, járási tanácsok elnökei) egyúttal a megfelelő szintű párttestület (politikai bizottság, központi bizottság, megyei, városi pártbizottság, vállalati pártbizottságok) tagjai is voltak. Ugyanazok a személyek töltötték be a vezetői posztot a központi és a helyi pártszervezetekben, akik a központi és helyi állami szervezetek irányítói voltak. Egy felülről vezérelt, centralizált állam alakult ki, melyben minden olyan határozat, mely a legfelsőbb vezetés elképzeléseivel nem egyezett megsemmisíthető és megsemmisítendő volt, ezért szigorú „hűbéresi-vazallusi" viszonyt alakított ki és követelt meg nem csak az ország polgáraitól, hanem az állami és pártélet alsóbb szintű vezetőitől is. A szervezeti és hatásköri centralizáció, illetve a szigorú alá- és fölérendeltség a párt első titkárától a községi és munkahelyi párttitkárokig húzódott. Ebbe a centralizált hierarchiába illeszkedtek bele az állami rend fenntartására alakult szervek is: a rendőrség, a katonaság, illetve a kom-