Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

is. A hegyaljai városok korai vásárszabadalmakkal rendelkeztek, évente 46 országos vásárt tarthattak úgy, hogy egyik vásár a másiknak elő- vagy utóvására volt, hogy a távolról érkezett kereskedők folyamatosan vevőkre találjanak. Kassa veszített kereskedelmi súlyából: bizonyítéka ennek, hogy 1762-ben mindössze 32 kassai kereskedőt írtak össze. Helyette a kereskedelmi központ szerepét Miskolc vette át. Az Alföld és a hegyvidék peremén húzódó város piacain cserélt gazdát az eltérő természeti és gazdasági adottságú észak (erdős hegyvidék) és dél (a síkság) áruja. Hegyalja különleges kereskedelmi cikke a bor, ennek fő piaca Lengyelország és Oroszország. Tokajban orosz cári borvásárló bizottság működött 17331798 között. A XVIII. században alakult ki a postautak hálózata, amelyeknek nem lebecsülendő a település- és kereskedelemfejlesztő hatása. 1790-től rendszeres a miskolci postaszolgálat, 1836-tól gyorskocsi forgalom van mind Pest, mind Kassa felé. Kassa és Eperjes között már 1833-ban működött delizsánsz (személyszállító postakocsi), 1839-től pedig naponta járt postakocsi az Eperjes — Kassa — Pest vonalon (Kassán a védőfalak fokozatos bontásával nyitottak lehetőséget nemcsak a város terjeszkedésére, hanem a közlekedés megkönnyítésére is). Eger felől Ónodon keresztül (Miskolcot megkerülve) haladt eredetileg a postaút Forrón át Kassa felé. Kassáról Hidasnémetin és Vizsolyon keresztül vezetett az út a Hegyaljára (Tállyára). Kassáról — Mecenzéf — Szomolnok felé haladt tovább. Fontos postai központ volt Tokaj is. A XVIII. század elejétől a jobbágyfelszabadításig terjedő időszak, jelentős változásokat hozott az ipar területén is. A századelő siralmas viszonyokat talált e téren. Voltak ugyan iparosok minden mezővárosban, de ezek — az 1715-1720-as összeírások során tett egybehangzó vallomások szerint - alig tudták mindennapi élelmüket megkeresni. Még Kassán is oly keveset kerestek, hogy azt a közterhek és a mindennapi szükségletek mind felemésztették. A legkevésbé iparosodott Zemplén vármegye volt, számosabb mesterember itt csak 3-4 nagyobb mezővárosban - Tokaj, Sátoraljaújhely, Patak, Varannó — élt. Borsod vármegye kézműipara szinte teljes egészében Miskolcon összpontosult, ahol kétszer annyi iparost számláltak, mint Kassán. A megye egyéb helységei — Diósgyőr kivételével — már alig mutattak kézműipart. Háziiparszerűen űzték viszont egyes helységekben -