Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)
rásbíróság (Hemádzsadány, Szepsi, Kassa, Abaúj szántó, Szikszó, Torna). Gömör-Kishont megyében volt járásbíróság Feleden, Nagyrőcén, Rimaszombatban, Rozsnyón, Tornaiján. Zemplén területén a legjelentősebb járásbírósági központok: Homonna, Királyhelmec, Nagymihály, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tokaj, Varannó, melyek szolgabírói székhelyek is voltak. A TELEPÜLÉSEK JOGÁLLÁSÁNAK TÖRTÉNETE Az önálló települések (városok és falvak) számában a múlt század derekától nagyobb mérvű változás nem következett be, módosult azonban a települések jogállása. A kiegyezés utáni években alkotott törvények nyomán megszűntek a szabad királyi városi („civitás") címmel járó kiváltságok. Az országban 78 város, régiónkban csupán Kassa élvezte ezt a jogállást. Kiváltságos helyzetét megtartva az új közigazgatási rendszerben törvényhatósági jogú városi besorolást kapott, a vármegyékhez hasonló joghatósággal. A mezővárosok (,,oppidum"-ok) valójában már 1848-ban elvesztették kisebb-nagyobb önkormányzatukat, de létezésüknek hivatalosan az 1871. évi 18. tc. vetett véget, és amelyik nem tudta vállalni a képviselőtestület fenntartásával és működtetésével járó terheket - az ország mintegy 800 mezővárosának nagy többsége — átalakult községgé. (1886 után a mezőváros, mint cím is elenyészett.) Abaúj-Torna megye 15 mezővárosa közül egy sem tudta megtartani városi rangját, Zemplén megye 28 mezővárosa közül is csak Sátoraljaújhely vált rendezett tanácsú várossá. Borsod megye 10 mezővárosa közül csak Miskolc, amely 1909-től lett törvényhatósági jogú város. Gömör-Kishont megyében két régi bányaváros (Dobsina, Jolsva), Rozsnyó, Rimaszombat, Nagyrőce maradt város, 13 mezővárosból azonban község lett. A rendezett tanácsú város a járásokéhoz hasonló jogkörrel rendelkezett, a nagyközség képes volt ráruházott feladatait saját erejéből teljesíteni, a kisközség pedig csak más községekkel szövetkezve volt erre képes. Ezért körjegyzőségekké alakultak. A nagyközségek száma a négy megyében mindössze 91 volt, a világháborúig sem érte el a 100-at. A nagyközségek több mint a fele Borsodra esett, a többi megyére a kisközségek túlsúlya volt jellemző. (Számuk az