Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

Továbbra is fontos feladata maradt a vármegyének a polgári és büntetőperekben való ítélkezés; ennek helyszíne a törvényszék. Bizonyos feladatok elvégzésére speciális üléseket tartottak. Az adóalapot képező porták számának megállapítására helyesbítőszéket, a tisztségviselők elszámoltatására számadószéket, a kiadott iratok hitelesítésére pecsételőszéket, stb. alakítottak. A vármegye közgyűlése országos törvények hiányában helyi törvényeket, úgynevezett statútumokat is hozott, amelyek általában a szokásjogra támaszkodtak és amelyekkel saját működését szabályozta, illetve azokat a dolgokat, amelyek speciális eljárást igényeltek. A közgyűléseken választották meg azokat a követeket is, akik a számukra kiadott instrukció, azaz követutasítás alapján képviselték az országgyűléseken a helyi érdekeket. Mindezek mellett egyre nagyobb szerepet kapott a vármegye a közigazgatási feladatok ellátásában: az adók kivetésében és beszedésében, a védelmi munkák és a nemesi felkelés megszervezésében. Ugyancsak nagy társadalmi változást jelentett — Felsőmagyarország esetében különösen nagyot — a hódoltság idején a reformáció megjelenése, elterjedése és megerősödése. A lutheri eszmék talán a krakkói egyetemre járók közvetítésével az 1520-as években jelentek meg területünkön, de rövidesen - és nem minden vita nélkül — átadták helyüket a kálvini tanításoknak. Gyors elterjedésüket a főuraknak is köszönhették, akik talán az egyház fölötti hatalom megszerzése érdekében is támogatták azokat; mindenesetre tény, hogy az új vallás ürügyén bizonyos főurak kifosztották és lerombolták a kolostorokat (ahogyan az a pálos rendházak, vagy a tapolcai apátság esetében is történt). A reformáció főleg a mezővárosi polgárok körében lett igazán népszerű, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy mint saját egyházuk fenntartói, beleszólást kaptak egyházuk ügyeibe (papot választhattak, felügyelhették a gazdálkodást, stb.) Területeink mezővárosai hamarosan a reformáció központjává váltak (Sárospatak Zemplénben, Szikszó, Gönc és Szántó Abaújban, vagy Sajószentpéter és Miskolc Borsodban). A reformációnak különösen a kezdeti szakasza nagy egyéniségekben is bővelkedett. Elegendő csak a bibliafordító gönci prédikátorra, Károli Gáspárra gondolnunk, vagy arra a Thuri Farkas Pálra, aki a Perényi-birtokokon - Sajószentpéteren és Abaúj szántón - lelkészkedett és aki igen sokat tett a kálvini irányzat elterjedéséért.