Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

kassai polgárok és minden bizonnyal a köznemesek is támogattak. 1317ben került sor az ismét lázadó Amadé-fiak, valamint Petenye fia Péter leverésére. A királyi seregeket ekkor az itáliai származású Drugeth Fülöp vezette, aki szolgálatáért hatalmas birtokokat szerzett Északkelet-Magyarországon és akinek utódai később is fontos szerepet vittek megyéink életében. Károly Róbert és utódai alatt a megerősödő északi — lengyelországi — politikai és gazdasági kapcsolatok felértékelték megyéinket. E kapcsolatokban nagy szerepe lett Kassának: a város hűségét az Anjou-királyok nemcsak címeradományozással jutalmazták, hanem kereskedelmi kiváltságokkal is. A XIV-XV. század folyamán megyéink több köznemesi családja is kiemelkedett e sorból és helyet nyert a főrangúak között. Közülük is elsősorban a Bebekeket kell megemlíteni, akik hatalmas uradalmat építettek ki Gömörben és Borsodban (Pelsőc és Szendrő központtal). A hagyomány szerint e család őse eredetileg juhpásztor volt, aki a juhok legeltetése közben elrejtett kincsre bukkant — ez alapozta meg a későbbi családi vagyont, ebből építette várak sorát. A család tagjai országos méltóságokat is betöltöttek (két Imre is nádor volt, István és az egyik Imre, pedig országbíró). A Pálóczi család felemelkedése a XV. században történt. Jelentős birtokaik központja Sárospatak volt, amelyhez megszerezték a dédesi uradalmat is. Többen viseltek közülük országbírói méltóságot. A család utolsó tagja, Pálóczi Antal a mohácsi csatában elesett, birtokai a Perényiek kezére kerültek. E frissen felemelkedett családok azzal is utánozni akarták a korábbi előkelőket, hogy szívesen alapítottak és támogattak kolostorokat — a korszellemnek megfelelően azonban már nem a régi monasztikus rendeket, hanem az egyeden magyar alapítású szerzetesrendet, a pálosok kolostorait. Ez a remeterend a XIII. században keletkezett és a tatárjárás után kezdett elterjedni, majd a XIV. században indult különösen virágzásnak; népszerűségét egészen a reformációig megtartotta. Megyéink területén igen sok monostora volt: ezek közül Diósgyőrt és Dédest az Ákos nemzetség tagjai alapították, Gombaszögöt és Újházat (a mai Kurittyán területén) a Bebekek. Sajóládon a szintén köznemesi eredetű ónodi Czudar család alapított pálos monostort, Középnémetiben pedig Drugeth Fülöp nádor.