Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye története (Bodnárné Moldován Éva, Somorjai Lehel, Tóth Péter)

szolgáltatásra köteleztek, ezért e szolgálónépek emlékét településnevek őrzik (területünkön Szántó a földművelők, Igrici a zenészek, Ardó az erdőgondozók, Szekeres a fuvarozásra kötelezettek, Daróc a vadászok, Szakácsi a szakácsok faluja lehetett. Szent István az államszervezettel egy időben építette ki az egyházszervezetet is. Talán tíz püspökség alapítása kapcsolható a személyéhez; ezek egyike az egri, amelyhez területünk nagyobb része is tartozott. (Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a püspökség központja az Eger patak bal partján helyezkedvén el, eredetileg Borsod vármegyéhez tartozott.) A püspökségek főesperességekre oszlottak fel, amelyek területileg egy-egy vármegyének (várispánságnak) feleltek meg. így az egri püspökség főesperességei közé tartozott a borsodi, az (aba)újvári és a zempléni is. Gömör és a később megszervezett Torna vármegye az esztergomi érsek fennhatósága alá került. A továbbiakban lássuk, hogyan alakultak ki vármegyéink. Borsod minden bizonnyal egyike a legkorábban megszervezett vármegyéknek. Anonymus említi Gestájában, hogy Árpád vezér nagydarab földet adományozott Böngér kun vezérnek a Tapolca és a Sajó folyók között, valamint neki adományozta Győr várát is, amelyet azután fia, Bors egyesítvén az általa épített Borsod várával, egy vármegyévé tett. Ugyancsak Anonymus írja, hogy Árpád vezér Borsot bízta meg a lengyelek felőli országhatár felállításával: ez arra utal, hogy Borsod eredetileg határvármegye (marchio) volt és így egészen a lengyel határig kiterjedt, magába foglalva a későbbi Torna és Szepes megyéket. Ugyanakkor elképzelhető, hogy déli irányban nem terjedt ki a Tiszáig; mai déli területei az akkor még egy egységet képező Hevesújvár és Abaújvár megyékhez tartoztak. Borsról, a Miskolc nemzetség őséről — akinek a nevét viseli a megye — azt feltételezzük, hogy szemben Anonymus véleményével, nem ős foglaló volt, hanem a Szent István-kori első ispán. Az eredeti szállásbirtokos az Örösúr nemzetség lehetett, amelyet Anonymus szintén kunnak (kabarnak) tart. Borsod vármegye korai létesítését az is alátámasztja, hogy területén volt az egri érsekség központja: az egyház- és államszervezet kiépítése ugyanis kezdetben bizonyosan párhuzamosan folyt. Borsod vármegye központja az Edelénytől északra, a Bódva folyó partján magasodó földvár volt, amelynek sáncait gerendákkal erősítették meg, mellette XI. századi temető került elő. A vármegye első ispánjával 1108-