Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

meg nekik ezt a városrészt, de a város vezetése úgy döntött, hogy felparcellázza az agyagbánya területét, és építési telkeknek osztja szét. Nyersanyag hiányában a mesterek megyeszerte szétszéledtek. A régió harmadik nagy központja Sárospatak volt. A pataki fazekasok termékei tökéletesen megfeleltek a helyi igényeknek, de nem elégítette ki I. Rákóczi György erdélyi fejedelem elvárásait. A jobb minőségű termékek iránd elkötelezettsége arra ösztönözte a fejedelmet, hogy segítse az iparosok letelepedését Patakon. így kerültek a városba az Európa-szerte üldözött anabaptista svájci németek, a habánok. A habán fazekasok nem a lakosságnak termeltek, hanem kizárólag a fejedelmi udvar igényeinek kielégítése volt a feladatuk. Ennek ellenére erősen hatottak a helyi iparosok tevékenységére és a környékbeliek ízlésvilágára is, így aztán a pataki kerámia jelentős fejlődésen ment keresztül. A ma ismert, igazi „pataki kerámiának" tartott edények fekete, vagy sötétbarna színűek, hatalmas virágokkal díszítettek. A megye területén működő negyedik nagy fazekas központ Mezőcsát volt. A mesterek nagy része Miskolcon sajátította el a mesterséget, majd hazatérve tovább fejlesztette ismereteit. A csati edények díszítése eleinte nagyon hasonlított a miskolci termékek díszítésére. Később a csatiak sajátos díszítést alkalmaztak, az edényeket sötétbarnára színezték, erre zöld, fehér, sárga, vörös díszítést vittek fel. A legjellegzetesebb csati edény a miskakancsó. Kialakulása valószínűleg összefügg a keresztény rituálék egyikével, ahol ilyen ember formájú edényben tartották a megáldott bort, esedeg pálinkát. Az ilyen italt gyógyszernek tartották. A csati fazekasok szívesen készítettek alakos edényeket, például állat alakú butéliákat, amiben pálinkát tartottak. Ezeket a pálinkás edényeket szinte mindig megrendelésre készítették, és belekarcolták a megrendelő nevét. A régió és a piac méretei miatt több kisebb fazekasközpont is kialakult. Ilyen alközpontok Gönc, Ónod, Szomolya és Mezőkeresztes. A fazekasság ideje leáldozott. A XX. században a paraszti háztartások számára is elérhető lett a porcelánedény, amit korábban csak a nemesség, majd a polgárság engedhetett meg magának, illetve a fémből készített főzőedények. Talán napjaink fokozottabb érdeklődése új erőt lehel ebbe a nagy múltú mesterségbe.