Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)
Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)
míves darabok voltak, hatalmas fiókkal, amiben a megszegett kenyeret tartották. A padok sokáig a kényelem megtestesítői voltak, de ahogy terjedt az asztalosmesterség, már csak az asztalok mellett maradtak meg a sarokpadok, és fekhelyként már az ágy (nyoszolya) szolgált. Az ágyra nem illett ráülni, hogy senkinek eszébe se jusson, és hogy legyen elegendő ülőhely, eléjük padot vagy széket állítottak. A padkák lassan kiszorultak a konyhába, helyüket bútorok foglalták el. Az ülőhelyek között előkelő, megbecsült darab a karoslóca, illetve később a karosláda. A parasztembernek kicsi volt a ruhatára, annak is jó részét magán hordta. Az ünneplő, jobb ruhát, és más fehérneműket ládában tartották, (ezért is volt olyan nagy becsülete a karosládának). A napi használatban levő ruhákat vagy a falba vert szögre akasztották, vagy a gerendák alatt elhelyezett rúdra tették. Az asztalosműhelyek egyre több tárolóbútort készítettek, például komódot és sifont. A szobában egyre több bútor állt, de a falhoz állításukkal, a sarkok célszerű kihasználásával sikerült elkerülni a zsúfoltságot. Ez a berendezés megyeszerte általános, sőt a Kárpát-medence teljes területére is. Említésre méltó bútordarab a családi „széf, a falitéka. Hol a falba mélyítve, hol a sarokba szabva állt ez a kis, általában zárható ajtajú szekrényke. Ebben tartották a bibliát, a családi iratokat, itt őrizték a gyógyításra szánt pálinkát, ha volt egy titkos kis fiókja, akkor a pénzt is. A ház részeinek különböző funkciója volt, a belépő a pitvarba érkezett, ez a mai előszoba. Ennek hosszanti folytatásában van a konyha, amit nem zárnak le fallal, és ajtóval, csak jelölik a határát a pitvar felé. A pitvarból nyílik a kamra, mindig a ház hátsó része felé. Itt tárolták az élelmiszert, a befőtteket, ide halmozták fel a fiatalasszony hozományát, volt benne ágy, láda. Nemcsak raktárnak használták, hanem sok esetben az asszonyok hálóhelyeként is szolgált. Mivel elsődleges funkciója a raktározás volt, ezért sohasem fűtötték. A szoba is a pitvarból nyílt. A belépőt az utcára néző két ablak látványa fogadta. A XIX. században az ablakok közötti falra állították a fiókos komódot, de elhelyeztek itt más szobadíszeket is, vallástól, ízléstől függően.