Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Népi kultúra, népi műveltség, hagyományőrzés (Fazekas Róbert, Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

toztatták a falu képét, alaprajzát. Mérnöki pontossággal tervezettek a napjainkban kimért telkek, az újabb településrészek tudatos szabályosságról árulkodnak. A NÉPI ÉPÍTÉSZET EMLÉKEI BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN A vidéki települések arculatát döntően kijelöli a településforma, a falu alaprajza, utcahálózata. Ezt a képet befolyásolja az épületek formája, építőanyaga, elhelyezkedése. A népi építészet a táji adottságok tökéletes kiaknázásának és a paraszti mértéktartásnak a bizonyítékai. Megyénk csak közigazgatásilag egységes, domborzati, táji szempontból igencsak tagolt. Ez a tagoltság az építési kultúrák sokszínűségében is tükröződik. Az építészeti jegyek alapján öt kistáj különböztethető meg. Az első a megye északi határánál húzódik ívszerűen, ez az Észak-Borsod-GömörTorna kistáj. A Bükktől a Tiszáig húzódik a második kistáj, ami DélBorsodot foglalja magába. A harmadik terület Dél-Zemplénben van. Ez is alföldi jellegű, rendkívül alacsony, vízjárta tájakat foglal magába. A negyedik egység az abaúji részben van, a Hernád völgyére terjed ki, de felkapaszkodik a Cserehát borsodi részére is. Az ötödik táj ugyancsak a Zemplénhez kötődik és a történelmi Tokaj-Hegyaljára terjed ki. Látható, hogy nemcsak a jelenlegi közigazgatási beosztás nem illeszkedik az építészeti tájbesoroláshoz, de a történelmi vármegyerendszer sem. Emiatt az itt bemutatott építési technikák és stílusok túlnyúlnak a megyehatárokon. Ebben a fejezetben nem foglalkozunk a közösségi épületek építésével, mert azokon nemcsak a helyi hatások érvényesülnek, hanem a korstílus, és idegen térségek stílusjegyei is. Ismerkedjünk meg először Észak-Borsod-Gömör-Torna építészetével! Az építészeti táj a Bükk-hegységtől északra a megyehatárig nyúlik vissza és magába foglalja a Karsztvidéket és a Nyugat-Cserehátot. A vidéken háromféle építési stílus jegyei érvényesülnek. Északnyugat felől, a felvidéki bányavárosokra jellemző építési stílust vették át, délről a Sajó völgyébe idáig kúsztak az alföldi jegyek, de vettek át keletről zempléni építészeti elemeket is. Ezen a vidéken a talpas-vázas lakóházak a legősibb épületformák. A házak úgy készülnek, hogy az építők egy kb. ásónyomnyi mély „alapot"