Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)
S mit még? Majálist: lacikonyha, tánc! Hogy bámultam a viccmondó cigányt! És látom a Szjnvát is: a fa-híd alatt, a mélyben, fáradt habjait keskeny szenny-csík görgette meredek hágjalak közt; de a széles meder hogy megtelt, mikorjött az áradás! S a környéket: egy-egy kirándulás néha ma is idéz benneteket, kék-zöld mezők, Tapolca, tó, liget, Miskolc határa.. Szülővárosom, sose lesz s Z eme ^ kóborfiadon?" (Miskolc) Ennek a lírai önéletrajznak néhány darabját ózdi pihenése során írta. Szabó Lőrincet édesanyja sírja is Miskolchoz kötötte. A miskolci „deszkatemplom"-ban című versének fájdalmasan gyönyörű sorai az édesanyától búcsúznak: „Sír kint az ég.. Sír s anyját temeti a költő...„Hogy sír! Oh, hogy szereti!"... Férfi fáj benne s zpkog a gyerek. Mert lelhetsz asszonyt, jót is, eleget; de ha anyádtól búcsúzik a szív, úgy érzed, metszik a gyökereid... " Szabó Lőrinc utolsó miskolci látogatása — melyre elkísérte Illyés Gyula is — jelképesnek tekinthető. Szabó Lőrinc első és egyben utolsó felolvasói estjét, 1956. október 23-án tartotta Miskolcon. Van olyan költő, mint József Atdla (1905-1937) akinek a lillafüredi táj, adta az ihletet, hogy megírja „a XX. század legszebb szerelmes versét", az „Odá"-t. „...Nézem a hegyek sörényét — homlokodfényét villantja minden levél.
