Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)
„Okos ember volt a% okosan is tette, Aki e%t a várost ide építette, Zöld hegyek lábához hűs patak partjához Hogy e%er bűbájjal csábítson magához!" Itt vagyok én itthon, ezen a vidéken; Most is ugy tudom még szeretni, mint régen S bárhol kelek járok, visszanézek rátok, Völgyek, erdők, halmok, boldog gyermekálmok!" (Gyermekkorom tanúi - részlet) Szeretett szüleire több versével is emlékezik: „Mesebeli két öreg valóban; BennÖk mennyi szeretni valóm van! Poraikból két szentfa nőhetne, Kicsi házunk templommá lehetne " (Fehér házunk — részlet) Költőtársai közül a legjobb és legbizalmasabb barát Tompa Mihály volt, vele érintkezett a legsűrűbben. Több versében is megemlékezett róla, („Gyászoló poharak", „Tompa sírjánál", „Tompa szobránál") Arannyal is levelezett, aki egy tréfás episztolában hívta magához barátját: „De, hogy mulatásunk ne legyen hiános: H lek napon jőnöd még volna tanácsos, Szombaton délére sülne lepény, lángos: Kit veled megenne híved Arany János" Majdani sajószentpéteri temetéséről részletekbe menőig ő maga rendelkezett. Életét, jelképesen talán költői pályáját is összegzik a következő sorok:
