Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye természed adottságai (Fazekas Róbert)

got találunk. Sokfelé szén- és tufarétegek is gazdagították a rétegsort. A felszín különleges formáit a víz pusztító munkája az erózió, és a gravitáció okozta tömegmozgás a derázió alakította ki. A környék jellegzetes felszínformáló jelensége a lejtőcsuszamlás, vagy ahogy itt nevezik suvadás. A csapadékos időszakban a vízáteresztő réteg (homokkő) átnedvesedik, tömege a többszörösére nő. A víz a vízzáró réteget képező agyagon nem tud áttörni, de a felszínét síkossá teszi. Az agyag átnedvesedett felszínén úgy csúszik le a megnövekedett tömegű vízáteresztő réteg, mint a síelő a domboldalon. A lecsúszó réteg alsó része felgyűrődik, redőt képez, illetve gátként völgyeket zárhat le, ami mögött tóvá gyűlik a felduzzasztott patak. Az Ózdi-dombság keleti szomszédja a Sajó völgymedencéje, ami a Bükkel és a Borsodi-dombvidékkel is szomszédos. A folyó egy körülbelül 35-40 kilométer hosszú és 3-6 kilométer széles tektonikus árokban folyik az országhatártól Miskolcig. A tektonikus árkok nem stabilak, gyakran mozognak. A mozgások és az éghajlatváltozások következtében több teraszszint is kialakult. Ezek a szintek a 26-os főközlekedési úton haladva jól megfigyelhetők Miskolc és Sajószentpéter között. A harmadidőszak miocén korában a folyó völgyében még mocsárvilág volt, benne több rétegben 250-280 méter vastag, szénrétegeket is tartalmazó üledék képződött. A függőleges mozgások és az erózió miatt a szénrétegek 6-8 méterre megközelítik a felszínt, így külszíni módszerekkel is kitermelhető. A Sajó és a Bódva folyók között találjuk a Borsodi-dombságot. Keletkezése úgy történhetett, mint az Ózdi-dombságé. A dombság felszabdalásában a Szuha-, a Csörgős-, és az Imola-patakok a felelősek, aztán Szuhakállónál egy közös völgyet kialakítva szaladnak a Sajóba. A dombság kisebb tómedencéi suvadással keletkeztek. A leghíresebb suvadásos tómedencék a keleméri Mohos-tavak. Nemzetközi ismertségüket különleges növényviláguknak köszönhetik. Az országhatár, a Bódva és a Hernád között háromszögalakot képez a Cserehát. A Cserehát kifejezetten alacsony, alig 250-300 méter magas, ennek ellenére az Alföld felől nézve meredeken emelkedik, ugyanakkor a hegykeret felől letekintve egy dél felé nyitott medence. Ezért aztán a Cserehát és a hegykeret olyan, mint egy óriási kényelmes kagylófotel. A táj kialakulásában mindenféle „vizes" üledék részt vett. A legalsó rétegek tengeri üledékek, rajtuk tavi, azon folyóvízi üledékek rakódtak le. A Kár-