Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

járt a falu mellett van. A kálvinista rector künn ácsorgott a ház előtt; vezetőm meghívására ő is hozzánk szegődött. Bementünk. Oh, ti szűkkeblű emberek, kik mindenben, örökké szabályokat kerestek és állittok, jertek ide és boruljatok térdre a szabálytalanság remeke előtt! S mi az a szabály? Semmi más, mint a sánta középszerűség mankója. Soká tűnődtem: mint eredhetett e barlang? És kitaláltam. Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot, ásni; azonban itt nem boldogulván, másfelé fordultak. Képzelhetni, mint fáradtak a szegény ördögök e sikertelen munkában, izzadságuk még most is csepeg e félig kész pokol oldalairól és tetejéről." Az 1847-es utat levelekben örökítette meg a költő. A X. levelet Miskolcról keltezte. A romantikus érzület, a romok iránti rajongás is megszólal, ahogy a nagyon finom irónia, is, hiszen megbocsátja, Máriának királylány voltát, mivel költői léleknek gondolja: „Hajnal hasadta előtt indultam Bejéből Tornaija és Putnok felé, ide Miskolcra. Az egész út a Sajó völgyén visz keresztül, alacsony, zöld és kék hegyek és halmok között, mellyek nyájasan üdvezlik az embert s vesznek tőle búcsút egymásután. Nincs szebb, mint így folyvást tartó szép vidéken utazni. Minden új kilátásnak megörülünk, s nem értünk rá sajnálkozni, hogy elhagyjuk, mert a mint egyikből kilépünk, már ott vagyunk a másikban, s így egyre csak gyönyörködnünk kell." „Ebéd alatt kompánia alakult, kirándulni Diósgyőrre s a hámorba. Nekem tetszett ez legjobban, mert Diósgyőr vidékét már olly rég s oily sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam, de még többet találtam. Oh ez bájos völgy, alig fél órányira Mskolctól. A völgy elején fekszik a falu, s benne Nagy Lajos király leányának, Máriának kastélya. Most már csak rom természetesen. Négy tornya áll még, az is csak félig, csonkán. Ha lakhelyéről megítélhetjük lelkét, a királyi hölgy költői lélek volt, s azért — mind a mellett, hogy királyleány volt — tisztelet emlékének. A falun belül, hol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósán a Szinyva partján, melly számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, mellynek vize sötétzöld, minthogy tükre