Borsod-Abaúj-Zemplén megye hon- és népismerete. Tanári segédkönyv (Miskolc, 2004)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye irodalma (Kovácsné Steppelfeld Erzsébet)

született, Miskolcon diákoskodott és színészként is többször fellépett Miskolcon. Többek között 1857. szeptember 3-án is, ekkor került sor az új miskolci színház ünnepélyes megnyitására. (Az előző épület az 1843. július 19-i tűzvésznek lett áldozata.) Az ünnepségsorozat három napig tartott, s a korabeli magyar színészet legnagyobbjai - Egressy mellett a miskolci születésű Jókainé Laborfalvi Róza (1817-1886), Munkácsi Flóra, ifjabb Lendvay Márton, — léptek fel az első szerződött igazgató, Latabár Endre társulatának tagjaival. Laborfalvi Róza Jókainak ez alkalomra írt prológját mondta el, majd ezt követte Vörösmarty „Marót bán" című szomorújátékának előadása. Egressy Gábor naplójában megemlékezett a színház megnyitásáról: „A kinyitásra nem nagy számmal jelent meg a közönség. A jelenlevők azonban át voltak hatva a pillanat ünnepiessége által s lelkesedésök alkalmilag zajosan nyilatkozott." Szintén a művészetek világának kiemelkedő tehetsége volt a kisebbik Egressy fiú, a híres zeneszerző és színműíró Egressy Béni (eredeti nevén Galambos Benjámin, 1814-1851). Sajókazincon született, később Sajókápolnára, majd Disznóshorvátra (ma Izsófalva) költöztek. Miskolcon, majd Sárospatakon tanult, de apja - a református lelkész Egressy Pál — halálával helyzete megváltozott, Mezőcsáton és Szepsiben kellett segédtanítói állást vállalnia. Bátyjához hasonlóan részt vett a szabadságharcban, Klapka zenekari igazgatóvá nevezte ki. Eletének utolsó évtizedében vált sikeres zeneszerzővé és szövegkönyvíróvá. O a Szózat zeneszerzője, de ő írt szövegkönyvet Erkel operáihoz, például a „Hunyadi Lászlóhoz", „Bánk bánhoz". „Egy boltosinasból színésszé lett tüdőbeteg álmodozó", „a népszínmű Petőfije" és még sorolhatnánk a Gömör megyei Putnokon született Tóth Edéhez (1844-1876) kapcsolható jelzőket, állításokat. Valóban különleges karrier az övé. Iglón és Jolsván végezte iskoláit, Putnokon volt boltosinas, tanult Sárospatakon, vándorszínésznek állt, bejárta a fél országot, színpadra alig került, fázott, éhezett. 1873-ba visszatért szülőfalujába és megírta „A falu rossza" című darabját, mellyel elnyerte a Nemzed Színház népszínmű-pályázatának száz aranyból álló pályadíját. S a csoda nem ért véget. A darabot 1875 januárjában bemutatták a Nemzeti Színházban (!), Blaha Lujza (!) játszotta a főszerepet. A mű, — mely hálás és hatásos szerepek sorából áll és sok magyar nóta elhangzik benne — páratlan sikert aratott.