Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

Temetkezési helyek a templomban, sírok a templom környezetében, emlékművek a temetőben (Deák Gábor)

most ily hálát kelljen-e aratnom"? Klobusiczky szenátor a távozó fejedelem útját állta, amikor Bercsényi szólt: „Hogyan szövetséges rendek, oly hálátlanok lennétek-e, hogy inkább távozni hagyjátok szabadítónkat, mintsem neki igazságot szolgáltassatok rágalmazóik ellen! Nem, nem, sem hogy ez megtörténjék, inkább haljanak meg ezen árulók!" Rakovszkyra sújtott kardjával, aki a helyszínen meghalt. Okolicsányi Kristóf a sátorból kimenekült, de elfogták és a körömi mezőn - miután törvényt ültek felette - lefejezték. Miskolcon temették el egy felírás nélküli fehér márványtábla jelölte sírját. A márványlap tört darabjai megvoltak sokáig, de ma már ez is hiányzik. Az egyház és a város őrizte a szomorú emléket.

3 Mi is találtunk Okolicsányi nevü sírt, úgyhogy ez a családnak a várossal való valamilyen kapcsolatára utal. Az Avas Miskolcra néző oldalában kiemelt helyen áll három síremlék: Paloczy László, Szemere Bertalan-Szemere Attila és Horváth Lajos síremléke. Mindhármat azért tették erre a helyre, hogy a város mindig emlékezzen a nagy időkre és azok nagy szereplőire. Paloczy László (1783-1861) Nemcsak azért kapcsolódik Miskolc városhoz és a református egyházhoz neve, mert itt is volt diák, vármegyei tisztviselő, előbb vice-főjegyző, majd másodalispán, hat alkalommal a megye országgyűlési képviselője, hanem azért is, mert a miskolci református egyháznak segéd-főgondnoka, az iskolának pedig főkormányzója volt. Amikor 1868. április 28-án az Országgyűlés elnöke megszakította a tanácskozást és bejelentette Paloczy Lászlónak, az országgyűlés korelnökének halálát, ezeket mondotta: „Ősrégi római jellemű férfiú volt, a Cincinnatusok korából, ki hazaszeretettől ihletett lelki nagysággal meg tudta vetni a fényt és hatalmat, melyet neki kitűnő képességeinél és érdemeinél fogva a hivataloknak viselése nyújtott volna azon magasabb dicsőségért, hogy mint egyszerű honpolgár függetlenül, s így annál sikeresebben szolgálhassa a hazát ... Tagja volt az 1849-iki képviselőháznak, részt vett azon örökké nevezetes nemzetgyűlésen mint sokat fáradozott korelnök. Az ország jogaiért és törvényeiért ernyedetlen lélekkel vívott küzdelmében a rabság láncait viselte." Megtisztelték ezüstből készült díszserleggel, a megye képviselői díszkardot ajándékoztak neki, melyre Czuczor Gergely epigrammája van írva: „A 3 NOVOTNY GY. 1982. 188.