Református templom és temető a miskolci Avason (Miskolc, 2003)

A temető története és állapota az ezredfordulón (Dobrossy István)

és a térképről is azonosíthatóak.) A XIX. század második felére jellemző neogótikus sírköveknek elvétve találjuk maradványait, töredékeit, s nincsenek a század végén jelentkező figurális síremlékek sem. Bár Miskolcon a XIX. század végétől több sírköves, pontosabban „síremlék művész" is dolgozott, az avasi temetőben sírszobrokkal nem találkozunk. Ennek oka az, hogy a reformátusoknál nem is volt olyan halottkultusz, mint más vallásúaknál. Sírversekkel, szimbolikus jelekkel a régi sírköveken még találkozunk, sírszobrokkal, portré-reliefekkel el-elvétve. Deák Gábor írja tanulmányában, hogy a reformátusok a halottak napját sem igazán „tartották". Szokatlan volt, sőt dogmatikailag is idegen a gyertyagyújtás még a XX. század 30-40-es éveiben is.

24 A temető története a XVIII-XX. században Alábbiakban az utóbbi három évszázad temető-történetét igyekszem összefoglalni néhány szempont figyelembevételével: I. Az avasi temetőben nyugvó, de már nem azonosítható, jeles személyiségek és jeltelen sírok (1703-1876). II. A „rendezett" temető és temetőkép kialakítása az avasi sírkert „védetté" nyilvánitásáig (1876-1975). III. Az avasi temető mai képe, vagyis a temető, mint az Avas-rehabilitációs városi program fontos része. /. Jeles személyek és jeltelen sírok ( 1703-1876) Mint a XVIII. század minden miskolci tanárának, így Kemleky Gergelynek is erőteljes szakmai kapcsolata volt Sárospatakkal. Vagy onnan érkeztek az iskola vezetésére, vagy innen mentek Patakra, onnan pedig külföldi tanulmányútra, s a tudomány müvelése és a nevelés közben itt fejezték be életüket. Kemleky Patakról jött a miskolci iskola vezetésére, s nagy érdeme, hogy a város 1706-ban történt felégetése után az iskolai törvényeket, vagy rendszabályokat ő fogalmazta újra. Halálának pontos idejét nem ismerjük, csak azt, hogy itt halt meg, s a később „tanári parcellának" nevezett temetőrészben hantolták el. (Ez ma a temető „legbonyolultabb" része a Il/A. parcella.) Iskolatörténeti érdekesség, hogy az ő munkájának folytatója szintén a Sárospatakról érkezett Nagy Mihályi Gergely volt, aki „Liber legum Scholae Miskolczinae" című okmánytárá24 DEÁK GÁBOR 2001. 95.