Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1869. év

Januar Januar 10. A' múlt December 9-én elhunyt Balassa Jánosnak, a' magyar orvosok' legjelesebbikének, - kit a' királynétól kezdve, az utolsó koldusig milliók fájlalnak, emlékünnepélye megyénk nagy teremében tartatott meg, megyénk' fő Orvosa Dr. Bódogh Albert' jeles beszéde mellett. Januar 18. Hunyt-el, Budán, Borsodnak kitűnő jeles szülötte, Szemere Bertalan, ki, mint 1848/9-iki belügyminister, - ministerelnök, felső magyarországi kormánybiztos, országgyűlési követ, borsodi másod alispán, fő szolgabíró, remek szónok, és koszorús író, halhatatlan nevet vívott ki. A' száműzetésből 1865-ben visszatérvén, csak hamar elborult elméje, 's azólta csak élő halott volt. Valóban nagy veszteség a' hazára ezen páratlan tehetségnek tragikus sorsa, és olly korán lett elhunyta, Áldás a' sokat szenvedett láng elméjű férfiú emlékére!!! [...] Ezen hónapban, az országgyűlési képviselők' választására, megkezdetvén az előkészületek, mind a' jobb, mind a' balpárt, erősen mozogtak. A' hónap' elején sár, később kemény hideg, végén enyhült. Februar [...} 20-n olvastuk, a' királyi meghívót, az ország gyűlésre. 24-dike. Ismét eggyike, életem gyásznapjainak!!! Alig hegedt-bé valamennyire, a' még nem egészen tiszeneggy hónapokkal elhunyt feledhetetlen Róza leánykám' halála által ütött seb, a' sors' könyörűletlen keze, ujabb döfést adott keblemnek, elragadván szeretett György fiacskámat, - kiről élénkségénél fogva, alig tudtam hinni, hogy meghalhasson. Ma esti 6. órakor rövid de kínos betegségnek a' most járványos Anginának lőn áldozatává. Folyó hó' 18-án került Dr. Hőke Lajos úr' orvoslata alá, ki, megpióczázván őt helyrehozá annyira, hogy múlt Vásárnap 21-n már megmentettnek hittük, a' beteg jókedvei játszadozván ágyában. - Áh, de örömünk rövid vala, hogy annál lesújtóbbak legyenek a' bekövetkezendő napok. 23-n Dr. Kun Tamást is hivattuk, az ekkor beadott hánytató, rögtön működvén, némi remény-sugár kezdett csillogni. 24-én köppölyöztetett is, de délben kimondván dr. Hőke, a' menthetetlenségét, vagy még, az utolsó kísérletet, az operatic>t, ezen megrendítő, és szerfelett kétes eljárásra nem resolvaltuk magunkat; hanem, még, a' vízzel való megmentést kísérlénk-meg; de mindezek nem vezettek sikerre, enyhülést idéztek ugyan elő; de, a' halál csakugyan bekövetkezett. Esti 6. órakor nagy mérvben fokozá fájdalmunkat szeretett fiacskánk' kínjainak látása, - melly miatt ölbe hordatá magát és szava, mindig érthetetlenebb lőn. Rendkívüli engedelmessége,