Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)
1888. év
senytéren nagy díszes tribün volt felállítva, és az elkerített helyen nagy számú vendég mellett, ezrekre menő közönség, közte számos fő úr, és földbirtokos foglalt helyet. A walesi herczeg kíséretével, báró Vay fő ispán, Melczer alispán, Apponyi Albert gróf, és Erdődy György gróffal foglalt helyet, és megjelenésekor a közönség által lelkes éljenekkel fogadtatott. A walesi herczeg a futamokról igen elismerőleg nyilatkozott - a győztesek jutalmakat is kaptak. Fél hat órakor, a walesi herczeg visszahajtatott a városba, 7. órakor 60 terítékű udvari ebéd volt. A walesi herczegtől jobbra ültek Sztranszky vezérőrnagy, Fraser ezredes, Anderle ezredes, Fokin apát, gróf Bréda huszárkapitány; balról Eszterházy herczeg, Vay báró főispán, Apponyi Albert gróf, Kun püspök, Zelenka evang. lelkész, Ortvay törvényszéki elnök, Erdődy György gróf, Goldschmid ezredes, Lehoczky honvédezredes és a 12-ik huszár ezred tiszti kara. - A tószt, melyet a walesi herczeg mondott, az egész asztaltársaságot lelkesültt, sőt egyenesen az elragadtatásnak, az etiquette ellenes nyilvánításaira bírta. Foresti ezredes felköszöntése után, az 5-ik gyalogezred zenekara, az angol hymnust végig játszotta. Ekkor felállt a w r alesi herczeg és igen szép köszöntöt mondott belé foglalván a' Ferencz József Ő Felségéhez intézett táviratát, illetve köszönetét, ezen 12-dik huszárezred tulajdonosává lett kineveztetéséért - valamint Ő Felségének szintén táviratilag arra érkezett válaszát. - Végül poharát emelte Ő Felségére, a jelen voltakat koczintásra magyar nyelven e szavakkal híván-fel. „Koczintsunk Ő Felsége egésségére, éljen!" Az öröm újjongást, melyet ezen szavak előidéztek elképzelni lehet, - de leírni nem. Az éljen kiáltások egy átalában nem akartak megszűnni. Miután a hymnust állva meghallgatták a walesi herczeg következő toasztot mondta: ..Poharamat emelem az ezredem ezredesének egésségére, a kinek ezen szép napért köszönetet mondok. Iszom, ezredem egésségére." Ebéd után rövid cereiét tartott, azután a kaszárnyába hajtatott, hogy megtekintse az ezred legénységének ünnepélyét. Tíz órakor a walesi herczeg megjelent a kaszárnyában, melynek lovardája százakra menő lámpionokkal volt diszitve, és kivilágítva. A legénység először elénekelt néhány magyar dalt. Azután a huszárság a paraszt menyecskékkel tánczra kerekedett, mellyet a walesi herczeg jó darabig nézett, és azután visszavonult a tiszti pavillonba theára. 11. órakor a walesi herczeg az emlékezetes szép napért többször köszönetet mondva, elbúcsúzott a tisztektől, a vasúthoz hajtatott, hol a készen álló kocsiba vonult vissza, és az éjfél után induló személyvonattal Budapestre vissza utazott. A walesi herczeg, minden alkalommal kitüntette a magyar nemzet iránti rokonszenvét. A mikor csak lehetett, magyar szavakat is vegyitett beszédébe, így a gyakorlat végeztével, az ezredesnek magyarul mondta e szavakat „köszönöm, nagyon szép". Mikor pedig a lóversenyen a tizenkét altiszt versenyzett a herczeg ezt mondta „így csak magyar huszár tud lovagolni". Azon kívül a banketten is néhány magyar szóval fejezte be köszöntőjét. (:A Borsod Miskólczi Közlöny October 4-i 82-593 számából:)
