Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1888. év

az én hamvaiban is tiszteltt édes anyámnak. Ma esti 7. óra tájban hunyt el, ezen jó rokonom, - April 23-a óta tartott betegség folytán, élte 67-dik évében. Életrajza, mely a Borsod Megyei Lapokban, és a Borsod Miskólczi Közlönyben az én fogalmazványom után jelent-meg, következő: Apostol Jósef, született 1822. April hóban, Berzétén, Gömör megyében, hol édes atyja, - Apostol Pál, lelkész volt a ki később miskólczi lelkész lett, és superintendense az ev. reformátusok tiszáninneni egyházi kerületének. Apostol József édes atyjától szép észt, édes anyja Paksy Szathmáry Borbálától pedig rendkívüli jó szívet öröklött. Tanúit a miskólczi ev. református főgymnásiumban, Kassán, Sáros Patakon kitűnő jellegű ügyvédi oklevél nyerése után, Borsod megyében tiszteletbeli aljegyzőségén kezdé pályáját, melyen oly szép jeleit adá fényes tehetségének, hogy mindenki úgy tekinté öt, mint megyénknek egykor leendő aranytollú főjegyzőjét. Az 1846-i tisztújjitáson azonban, oly méltatlanság érte öt, mely azon időre csak homályt vet, a Clérus, catholicus aljegyzőt követelt, az ev. református főispáni helyettes engedett. A milly közfelháborodást okozott ezen eljárás, éppen annyira lehangolá a törekvő jeles ifjút, tán ezen esalatkozás is bírt befolyással életének további irányára. Apostol Jósef egy ideig tiszteletbeli aljegyző maradt, e mellett, a Miskólczi Takarékpénztárnál szerény fizetésű állomást valait, 1848ban fizetéses aljegyzővé választatott-el, ugyanaz évben a haza hareztérre szóllítván ifjúságunkat a pákozeli, és schwechati csatákban Apostol József is részt vett a borsodi nemzetörökkel. A szabadságharc lezajlásával nem lévén többé alkotmányos megye, Apostol József pályája is más irányt vett, törvényszéki ülnökké neveztetett ki Borsodban, később a szegedi törvényszékhez tétetett-át, a hatalom parancsa folytán; ott működött éveken át, végre teljesült óhaja Miskólczra vissza jutása, hol mint törvényszéki ülnök; 1872 óta pedig mint királyi törvényszéki bíró működött kivévén a Schmerling korszakot, a midőn aki csak teheté, megvált hivatalától. Közelebb elgyengülése folytán nyugdíjazást kért, és nyert, a nyugalmi időt azonban nem sokáig élvezhette; mert hét heti betegségének Junius 11-n élte 67-dik. évében áldozatául esett. Jeles tollának emlékeit képezik, Borsod megyének 1849-dik és megelőző évi jegyzőkönyvei, a tiszáninneni ev. református egyház kerület jegyzőkönyvei, lévén ő egykoron annak világi fő jegyzője. Irodalmi téren is sikerrel működött, mint a Borsod Megyei Lapokban, és a BorsodMiskólczi Közlöny 1888. évfolyamában, a borsodi, és miskólczi írók közt látható. Már 1842-ben is feltűnt ő, - egy szép reményű ifjú, Telegdy Pál temetésén mondott gyászbeszédével. Nőtelenúl és vagyontalanul hólt meg, nem csak szüléi utáni örökségét; de hivatalos szép jövedelmét is megették, és megitták mások, egy részben pedig elvitték a jót állások, mit senkitől sem bírt megtagadni. Áldás hamvaira!!! [...] Junius 16-n, 17-n rózsakiállitás a lövöldekert táneztermében mint kiállítók Szepessy Kálmán, Szathmáry Király Pál, özvegy Szathmáry Király Pálné, báró Vay Elemér, Teper Lajos szerepeltek.- A jövedelem, a tiszai vízkárosultak javára, fordítandó. Junius 19-20 közti éjjel jó esső, amire igen nagy szükség volt. Junius 21-n, 24-n a Borsod Miskólczi Közlönyben megjelent Heilprin Mihály egykor miskólczi könyvkereskedő életrajza. - Már a Junius 7-i szám is szépen emlékezik