Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1888. év

Pünköst másod napján, 21-n délelőtt, a Jóny ház előtt menvén-el, láttam hogy Ferenczi Lajos, az udvar végén lévő lakása előtt ülve, élvezi a gyönyörű napfényes időt; bár, a nagy Hunyad útczán lakó leányomhoz Emmához szándékoztam menni, meg nem álhaltam, hogy régóta gyengélkedő barátomhoz be ne térjek. Boldog ünnepeket kívánva néki, monda, hogy több ünnepet nem fog érni, igen rosszul van, - nem fél a haláltól, csak az ágyban soká tartható szenvedéstől, „jó hogy jötték' úgymond, végrendeletemet akarom előttemeztetni, minthogy nem nézett-ki valami nagyon rosszul és testben sem látszott megfogyottnak, vigasztaltam, hogy nincs oka desperálni, mert a halálhoz közel lévők nem így néznek-ki, említek előtte két elhunyt ismerőseinket, kiknek lábszáraik ugy el voltak soványodva, hogy csak lötyögött rajtok a magyar nadrág, és csizma; nem így van ez őnála. Minthogy, végrendeletét egészen sajátkezűleg írta, rajtam kívül még csak is második tanúra lévén szükség, azonnal küldött Tóth Pál tanárért, időközben Bató István is látogatására jővén - hárman előttemeztük a végrendeletet, kívánva, hogy aixa, még évek múlva legyen szükség. - Ferenczi Lajos, Tóth Pált arra kérte, hogy ha meghal, a református fő leány nevelde legkissebb parádét se tegyen, koszorút ne küldjön. - Jó kívánatokkal vévén tőle búcsút, nem gondoltunk mi történend néhány óra múlva? Délután a vízkárosultak javára a népkertben adott ünnepélyre, minden aggály nélkül mentem-ki, estve felé visszajövet, sem gondolva oda, hogy gyengélkedő barátomat újra meglátogassam, vagy mint létté iránt tudakozódjam. 22-én reggel, a piacról hazajövő szakácsném, hozá a leverő hírt, hogy Ferenczi Lajos megholt, gyászlevele is ki van már téve; - azonnal siettem lakására, fajdalom a halálozás csakugyan megtörtént, tegnap, a délutánt is kint ülve tőké, estve felé 7. óra tájban igen rosszul érezvén magát lefeküdt, és 9. óra körül elhunyt. Élte 78-dik évében kőltözvén-el, valóban szép kort ért. Ismét egyik legjobb emberemet veszítem, leghívebb barátomat, kihez félszázados összeköttetés csatolt - kivel, - folytonos egyetértésben éltem, - csak, az országos képviselők, és hatósági tisztviselők választása alkalmával volt kőztünk némi hidegűlés lévén ő, a függetlenségi pártnak tántoríthatatlan híve. Midőn véle, én és boldogult Miklós testvérem 1838-ban mint kézsmárki jogászok meg ismerkedtünk, ő már akkor végzett jogász \ ólt, vizsgáját az előző iskolai évben tévén-le. Ekkor; sőt még korábban, már Jóny Tivadar, egy gazdag szepességi család sarjának házi barátja volt. - Ferenczi Lajos - ki már 28-dik évét tőlté férfias komolysága - kifogástalan jelleme, tudományos képzettségénél fogva, annyira tiszteik volt, hogy a kézsmárki jogászok mindig e czímen emlegetek „az öreg". Az ő említett tulajdonai, s ezek mellett, a magyar irodalom, a református egyház ügyei iránti érdeklődése, jótékony hatással volta Jónyra, Ferenczinek lehet tulajdonítani, hogy Jóny az ügyvédi vizsgát letette. - E tekintetben Ferenczi ment jó példával elő, mind ketten hites ügyvédi oklevelet nyertek: azonban, soha egyikök sem practisált. - Az 1839/40-diki országgyűlésen, Posonyban, majd 1840/4l-diki juratusi életemben Pesten, ismét élveztem Ferenczi Lajos barátságát. Én 1841-ben mint ügyvéd visszatéivén Miskólczra, 1864-ig távol laktunk egymástól, ennyi éveken át Ferenczinek és Jónynak sem volt egy városban állandó lakásuk. - Néha több évig nem láttuk egymást; azonban, Pesten, Tisza Tokajban, Miskólczon találkoztunk, egymással, - többek közt 1859-ben midőn a