Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1886. év

Hazafiúi teljes bizodalommal fordulunk a mélyen tisztelt képviselőházhoz, hogy bennünket nemzetünket ezen kínos helyzet aggodalmaitól megmenteni méltóztassék. Mondani szeretnénk, hogy a megsértett nemzeti köz érzületnek méltóztassék megnyugtató elégtételt szerezni. Ámde magunk is kétkedőben vagyunk, ha azt kérdezzük magunktól miben aljon tehát ezen elégtétel? A megtörténtet meg nem történtté varázsolni lehetetlen. Az ütött sebet ephemer becsű intézkedés meg nem gyógyítja, még csak el sem altatja. Hosszú idő, és gyökeres gondoskodás kell arra, hogy az olly könnyelműen, és szerencsétlenül megrendített birodalom újra megszilárduljon. Rendszabályok szükségesek, melyek a hadseregben jelenleg uralkodó semmit sem tanúit és semmit sem felejtő ódon szellemet lassanként átalakítsák a trón és a nemzet egybeforrott érdekeinek öntudatos biztositóivá, és előmozdítóivá emeljék. Mert meggyőződésünk szerint előbb utóbb el kell jönnie az időnek midőn a hadseregben a magyar nemzet is kielégítve látandja a maga jogos igényeit, alkotmányának nemzeti közérzületének hagyományainak nyelvének kellő méltatása, és tiszteletben tartása által. A monarchia két fele közt ez lesz a kölcsönös őszinte bizalom, és megnyugvás egyik alapja, a mely nélkül az együtt lét csak kénytelen-kelletlen kényszerűség, az egymáshoz ragaszkodás csak álczázott ellenszenv. Ezen reményünkben s várakozásunkban támogat bennünket alkotmányos királyunk iránti törhetetlen hűségünk s ragaszkodásunk, és az ő folyvást tanúsított alkotmányos érzületébe és bölcsességébe vetett rendíthetetlen bizodalmunk. De támogat maga a szentesített törvény is (:1867. XII. t.cz.: II., 12.-dik §.:), mely világosan magyar hadsereget említ, mint az összes hadsereg kiegészítő részét. Kell, hogy a magyar hadsereg ezen fogalmából a papirosról az életbe menjen-át, legalább annyi, hogy a hadsereg szelleme ne idegenkedjék attól, a mi magyar, hogy egy forma figyelemben és tiszteletben részesítve, úgy az osztrák, mint a magyar nemzet közérzületét, alkotmányos felfogását, intézményeit, hogy a nemzettel ellentétes magatartás által ne hajtsa végletekre még azon higgadt polgárokat is, akik különben a fenn álló alkotmány alapján, a trón, és haza békéjének legőszintébb barátja. Illy érzelmektől s aggodalmaktól áthatva, esedezünk, a mélyen tisztelt képviselőház előtt, mint egyedüli fóruma előtt a fenforgó nemzeti sérelem orvoslásának, méltóztassék sürgős gondoskodása tárgyává tenni, e mindnyájunkat oly mélyen elkeserítő, eseményt. Méltóztassék törvényhozói tekintélyének, és hatalmának latba vetésével, akként intézkedni, hogy a hadseregben a magyar alkormány szelleme s nemzeti közérzűletünk tiszteletben tartása kellőleg érvényesüljön, és biztosíttassék. E czél felé törekvésében osztatlan lelkesedéssel sorakozik a mélyen tisztelt képviselőház oldala mellé az egész magyar nemzet melynek természetével, s. lételével egybe van fonva a szabadság szeretete, saját tekintélyének s alkotmányos intézményeinek féltékeny óvása, ép úgy mint a koronás király, és a haza boldogsága, és dicsősége." Ezen felírat, mely Lévay József főjegyző egyik remek műve, nagy hatást tett az egész országban. [...]