Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1885. év

nem okozott, egész életembe kárát senkinek se kívántam, csak jót kívántam tenni hazámnak, vallásomnak óhajtottam szolgálni, s tőlem telhetőleg javát előmozdítani, és igy boldog vagyok, én is óhajtom, hogy hátralévő napjainkat családi boldogságban tölthessük-el, s e haza szellemi, és anyagi felvirágzását megérhessük, minthogy korunknál fogva, nagyon sok időt nem ígérhetünk magunknak, nagyon jól esnék, ha kedves soraiddal néha-néha megörvendeztetnél. Egy birámtól Tang Emiltől, hallottam, hogy Miklóssal együtt volt a fürdőbe. Miklós testvéredet csókolva, kedves szép jó leányodat üdvözölve, s néki jó farsangot kívánva, kedves Nőd Ő Nagyságának kezeit csókoltatva, baráti szeretetedbe ajánlva vagyok Aranyos Maróthon, változhatatlan hű barátod, Kulin Imre maga kezével." September 15. A Borsod Megyei Lapok 47-dik száma, ír, a miskólczi rabiparnak a római rabiparkiállitáson leendő szerepléséről. September 17. délután a diósgyőri vasgyárban, találkoztunk, Herman Ottó sógorommal, és nejével Borosnyay Camillával, - kik ezúttal, a Hámorban mulatástól megváltak. - A vasgyárban Herman Hugó, nőm unoka öccse vezérelt! minket s magyarázta a látott tárgyakat. - A Bessemer aczélöntés valóban gyönyörű látvány. A folyó év april 19ki tűzvész pusztításának már alig van nyoma. A bányászati és kohászati társaság tagjai számosan, köztük több külföldi mérnök, és szakértő látogatták ma meg a diósgyőri Vas, és Aczélgyárat, - tiszteletökre bankett rendeztetett. - Estvére Ottóékkal hazajöttünk, ők több napig szándékoznak Miskólczon nálunk időzni. [...] September 18-n. Herman Ottó Sógorommal és nejével Borosnyay Camillával, egész nap a Szent György szőllőben élveztük, a természet szépségét. A Borsod Megyei Lapok 75-dik számában fel van említve miként egy tekintélyes lengyel földbirtokos, orvosi rendeletből a Bethlenfalvi féle miskólczi szőllőt meglepő hatással használta; Miskólczról távozván, naponként több kilo szőllőt szállítat magának Lengyel Országba. September 19. 1867. év December hava óta nem voltam Budapesten, évek óta táplált óhajtásom, azt, óriási lépésekkel elő haladása után, viszontlátni, végtére teljesült, okot adott erre, a Május elején megnyíltt országos kiállítás, - mely a legmerészebb reményeket meghaladá imposantságával, mai nap délután 4 és 1/2 órakor indultam jó testvéremmel Miklóssal, kinek ezen egész mulatásom alatt vendége valék. Esti 9 és 1/2 órakor érkeztünk, a tündér szépségű indóházba, ott várt reánk Szűcs Zoltán öcsénk. Szállottunk, az ő házi asszonyához, özv. Szepessy Ferenczné szül.: Szepessy Borbála úrnőhöz, kinek férje jó barátunk, nékem pedig mint egykori megyei törvényszéki ülnöknek tiszttársam volt. - Sóház útczán 12 sz. II. emelet 7-dik ajtó. Ugyan ő nála lakik Zoltán öcsénk nővére Szűcs Etel is, ki a Magyar Királyi Operánál, mint a' kardalnoknők egyike van szerződtetve. September 20-n délelőtt id. Puchlin János jelenleg budapesti lakossal voltunk a ki állításon, melyről itt csak annyit jegyzek meg, hogy elragadt csarnokainak külszépségével, - s azoknak gyönyörű tájékaival, méginkább béltartalmuk gazdagságával, és elegántijával. [...] Délfelé a kiállítást Rudolf trónörökös Ő Fensége látogatá meg - 'kit mi