Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1883. év

hanem nap volt a színművészet égboltozatán, mert nemcsak saját lelkesedése fényével ragyogott; hanem lelkesítő sugaraival melegíteni is képes volt. A minő szívesen jött hozzánk, bizonyára épen olyan szíves és rokonszenves fogadtatásra is talált. Igaz, ugyan, hogy az ünnepelt jubiláló művésznő, azt a fényt, csillogást és dicsőséget, mellyel őt a legközelebb lefolyt ünnepélyességek alkalmából a fővárosi művész sereg és tisztelők nagy tábora körül vette, elhalmozta, a mi városunk szerény falai között nem fogja feltalálhatni, anynyit azonban egyszerűségünk minden tudatában és érzetében is bátran állíthatunk, hogy igaz, meleg, és őszinte rokonszenv-érzetben tiszteletben, és szeretetben bizonyára mi sem maradhatunk hátrább. Az indóház csarnokában a kellemetlen essős idő daczára szép számú intelligens közönség jelent meg, hogy rokonszenvesen, és tisztelet teljesen üdvözölhesse a körünkbe érkező ünnepeltet. A megjelentek sorában láttuk, Soltész Nagy Kálmán polgármestert, Lévay József koszorús költőnket, Horváth Lajos ország gyűlési képviselőt, dr. Csáthy Szabó Istvánt, a miskólczi nemzeti színház vezérigazgatóját, továbbá, úgy a városi képviselet, mint a választmány sok jeles, és tekintélyes tagját. Megjelent a színtársulat minden első rendű tagja, élükön az igazgató párral, hogy már előzetesen is hódolhassanak a nagy példánykép előtt. Pont 1. órakor berobogott a budapesti vonat, és midőn annak egyik első osztályú kocsija ajtajában Jókainé - önkénytelenül is tiszteletet ébresztő, s a római nagy anyák fejedelmi alakjára emlékeztető kedves rokonszenves arcza megjelent, a midőn régen látott, hálás és Ő reá büszke szülötte városának földjére kilépett az őszinte szívből jövő üdvözlésnek igaz felkiáltása hangzott feléje. Majd Soltész Nagy Kálmán polgármester, Miskólcz városa nevében egy meglepően szép Kamélia csokor átnyújtása mellett üdvözölte Jókainét, kifejezve azt, hogy milly őszinte örömöt érez, a város közönsége, hogy a nagy művésznő mint a város szülötte falai közzé érkezett, bemutatandó fenséges alakításai egyikét, s művészi pályafutása ötvenéves jubileumát itt, a szülő földön, azon csarnokban ünnepelni meg, melynek 26. évvel előbb történt megnyitási ünnepélyén szinte résztvett. A lelkesen elmondott, és lelkesedéssel fogadott üdvözlő szavak elhangzása után Gerőfy Andor színigazgató, ugyancsak egy díszes kamélia bokrétát adott-át, a nagy művésznőnek, és következőleg szólt, „Mélyen tisztelt nagyságos asszonyom! Fogadja, a miskólczi színtársulat nevében e kicsiny csokrot, mellynek minden egyes virágában, a társulat tagjainak vonzalma, hálája, tisztelete, és szeretete nyilvánul". Jókainé látva, a tisztelet, és szeretet, nyilvánúlásait érzelemtől áthatva felelt: Engedjenek meg, hogy e szíves fogadtatással szemben köszönetemet hosszabban ki nem fejezhetem. Nem az ajkon, szivemben van minden. Ezután Soltész Nagy Kálmán polgármester, a nagy művésznőt a kocsihoz vezette, és a díszesen fellobogózott Fő útczán keresztül, városunk közönségének érdeklődése mellett, Szathmáry Király Pálné Ő méltóságának Nagy Hunyad útczai házához kísérte, a hol a szülötte városát meglátogató jubiláló művésznő a házi úrnő részéről már a lépcső házban igazi őszinte vendégszeretettel lett fogadva. A Jókai pár Miskólczon Borsod Megyei Lapok 104. száma után. Jókai Mór a nemzet koszorús költője, December 19-én a déli vonattal érkezett városunkba. A költők királya fogadtatására Soltész Nagy Kálmán polgármester vezetése