Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1841. év

6- án a' rákosoni lóversenyen jelen valék. 7- én az ügyvédi gyakorlati próbát áltam-ki. 13-án néhai Péchy Imre, tiszántúli helvét egyházi kerület' fő gondnoka', gyásztiszteletén voltam, a' református egyházban. Halotti beszédet tartott Török Pál. Jelen volt, a' hétszemélyes, és királyi Tábla is. Debreczenből, Szoboszlai Pap István, egyház kerületi fő jegyző. 19-én többed magammal, 's köztök Szűcs Miklós öcsémmel, és Telegdy Pál barátommal eggyütt, az ügyvédi esküt letettem. Különös az, hogy az oklevélbe magyarul íratván az eskü, annak élő szóvali letétele dákul történik. - Esti 6. óra tájban kivettem ügyvédi oklevelemet, én, az öcsém, és Telegdy Pál, mint már új ügyvédek, az úgynevezett vad poharat az Udvardy kertben megadtuk. Jelen voltak, Faragó Sámuel, Faragó György, Bereznai István, Kalas Benjamin, Kalas Sigmond, Kuthy Sigmond, Vadnay Rudolf, Vadnay Jósef, Szathmáry István, Ferenczy Lajos, Szentgyörgyi Eduard, Zubek Alajos, Jóny Tivadar, Csörghe László, Homolya István, Oláh Jósef, Dobrossy István. 24én a' mü kiállítást néztem-meg, bemenet ár tiz krajczár pengő. Illy csekélységért, még soha nagyobb élvezetet nem vettem. A' német színház épületének több szobáiban valának kirakva a' szebbnél szebb festések, honi, és külföldi művészektől. Itt láttam Libay Sámuel beszterczei művész' remek munkáját 1-ső Ferencz' mellképét, több mint 65 ezer darab ezüst sodronyokból. Láttam Kölcsey Ferencz; Dobó, Schodelné' képeit, ez utóbbit Norma szerepében is festve. A' Dunának folyó év Martius 12-éni zajlását. 26- án Kubinyi Móricz ügyvéd mint egy 23. éves, az uszó oskolában vízbe fuît. A' szerencsétlen vakmerősködött, tudniillik leczkéje után, a' kötélről leszabadulván, önként néki ment a' víznek, melly őt, mint még úszni nem tudót örökre elborítá habjaival. S midőn, a jelenvóltak által tett megtámadtatásra, a' vonakodó, és egymásra váró úszómesterek közül, eggy, csakugyan lement a' vízbe, az minden siker nélkül jött-ki, onnét, mert még csak hólt testét sem találá, mit a' Duna vitt-ki, nem lévén ától az úszóoskola elrekesztve. E' szerencsétlen eset, nagy részvétet szült mindenkiben. 27- én Pesten töltött utolsó napomon, színházunkban, A' havasi rémkirály' előadatásán voltam. Egressy Gábor az embergyűlölő' szerepét jól adá. Innét a' Privorszky' kávéházába mentem, honnét tíz óra tájban, Kossuth Lajosnak fáklyás zenével megtisztelésére indúlánk, okot szolgáltatott erre, Kossuthnak, mint Pesti Hírlap' szerkesztőjének, Széchenyi István Kelet' népe általi megtámadtatása. Szónoklott Oláh Jósef, a' tisztelkedésben, én, Szűcs Miklós öcsém, és Telegdy Pali részt vettünk. Ezen napon, főnökömtől, Budára Porkoláb Dániel ágenshez küldetve, jól körűi nézem ez ős várost, a' Szent István' egyházába is bementem, mellyet, mint régi kor' maradványát nagyra becsűlök; de különösen vonsz hozzá 1. Mátyás' idejének emléke is, kinek családi czímere tornyán látható, 's búcsút vettem e' várostól, melly hazánk' történeteiben oly fontos szerepet játszik. 28-án reggeli 8. órakor hagyám-el, Pestet, ki tudja, fogom e' látni többé? Vélem jöttek Szűcs Miklós öcsém, Faragó György pesti laktársam, Szentgyörgyi Eduard, az elvitelre nézve, szekeresünkel bagi lakos Bagi Jóseffel, 30 váltó czikk forintokban, és két véka zabban alkudtunk-meg. Délre Gödöllőre értünk,