Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1841. év

jedésében pártolák. - A' szónokok közt, Kossuthoz fogható nincs, azon lángoló kebel, hirtelen feltaláló elme, velős kifejezések, előadási tűz, lélekrázó férfias hang, széles esméretek, mellyek tulajdonai, őt köztisztelet' tárgyává tették. A' pestbudai papok nyilatkozatot adtak-bé Horarik ellen, hogy ők, véle eggyet nem értenek. 4-dikén Édes Atyámtól, és Szűcs György öcsémtől levél jött hozzám, mindketten írják a' múlt Január 24-én történt zajos papválasztást; mellyet Szűcs György öcsém ekép' ád-elő. ,,A' szent ekklésia papválasztásra meghívatott, oskolánk' halgató teremébe, a' hét kijelöltek közt 1-ső helyen ált Korponay Rector professor Úr, utánna Balogh Sámuel Úr, serkei pap. és a többi, az első kijelöltet édes remény táplálta, örülvén terhes hivatalátóli megszabadulhatásán, ekklésiánk' főbbjei úgy látszott mellette voltak, senki is más, a' bölcselkedést halgató ifjúságon kivel; mi tehát oktatónk' nevét halván mellette szörnyűt kiáltottunk szűnni nem akarót, majd cédulán hordozva nevét, zajos tapsai, és éjennel köszöntöttük, a' 10 annyi köz rend felbőszült pártja Baloghnak, kit soha nem látott, bár ököljoggal kényszerített bennünket pártjára; még is oktatónk' papsága, mondhatom kezeink közt volt, midőn ismét eggy papír lebeg felettünk. Oktatónk' nevével újra szűnni nem akaró taps, lárma támadt közöttünk, 's részeseink között, 's így a már utóisóhoz, ökleihez folyamodott köz rend, harsogja mindenünnen: ki a' diákkal, vesd ki az ablakon a' diákot!!! az ököl harc folyt, egyszer letörik a szék, lezuhanunk, hajon fogva, eggy kettőt kiráncigáltak, én nagy szerencsémnek tartottam, hogy szépen kicsúszhattam az ajtón minden ütleg nélkül. Eggy kettőt megöklöztek, de kék ütés helyek - karcolásokat ide nem értve - senkin sincsenek, így kivettetvén sok, kevés maradt benn, 's elválasztatott Balogh, ki, ha nem fogadja-el, ezen hivatalt, Korponay Úr tétetik helyébe." és a többi. 6-án Kisfaludy társaság' ülésében valék, Székács Jósef szép megnyitó beszédet tartott. A' szépműtani kérdésre, jutalmul, kitűzött tizenöt aranyat, Gondol Dániel nyeré-el, Bécsben Miller Godofrédnak azon kérdésre jött munkája, dicséretet kapott. A' költészeti tizenkét arany jutalom Szilágyi Istváné lett, ugyan ő, és Medgyes Lajos, Tarkányi Béla, Pajer Antal dicsértettek. A' társaság' elnöke báró Jósika Miklós, nem volt jelen. Tóth Lőrincz' beszéde zára bé a' gyűlést. 10-ben ismét levelet vettem otthonról, többek közt írja az Édes Atyám, hogy a' miskólczi 'Sidók' fője Bródi Farkas, e' napokban meghalván, végrendeletében házát, felesége' holta után, a' sidó községre hagyá, olly rendelettel, hogy azt eladni soha se lehessen, 's jövedelme a' szegény 'sidók' felsegéllésére fordíttassék, neve pedig, eggy a' ház' oldalába berakatandó márványtáblán örökítessék; hagyott, a' sidóleányok' számára építendő iskolára is 4000 forintokat, az újonnan építendő Synagoga' cserepes fedelére is 1000 forintokat; de úgy, hogy neve mindenütt felírva legyen, koronás fejedelmünknek hagyott 500 forintokat, az úgy nevezett víg paraszt korcsmát pedig, melly szinte az ő tulajdona volt, átverés' útján eladatni, 's a' bejövő pénz' kamatját, az ő halála' napján házasulandó sidó pár' felsegéllésére fordíttatni rendelte. V. G. és L. Uraknak, mint ügyvédjeinek, hagyott, öt és 500 váltó czikk forintokat, reájok bízván egyszersmind, az