Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)
Előszó
foglalkozó kortárs, egyidejű feljegyzések és az utóbb készült, naplószerűen vezetett visszaemlékezések széles repertoárja kötődik 1956-hoz. Ilyen „egyidejű" s címadásában is „szubjekció feljegyzésekének nevezett dokumentumot készített az 1956. október 22-26. közötti napokról Déri Ernő. 4 Valószínű, az objektivitás félé vezető út itt is a meglévő, hosszabb-rövidebb naplók, naplószerű visszaemlékezések számbavétele, amelyekre a levéltári anyagban tett válogatásával Rásó József mutatott példát. 5 A XX. századi naplók, az egyén egy-egy történelmi, sorsfordító eseménysorban való részvételéről szóló közérdekű, vagy privát feljegyzések idővel „objektivizálódnak", a leírások egy része forrásértékűvé válhat, míg más részük a szubjektív meglátások, minősítések kategóriájába sorolódik. Ehhez szükséges a „történeti távlat", vagy időben az eseményekre való „rálátás". Ezért is van az, hogy a XVIII-XIX. századi naplókat - függetlenül azok egész, vagy töredék jellegétől - több „forrásértékkel" ruházzuk fel, s hivatkozásainkban is gyakrabban idézzük őket. Miskolcon a XVIII. század elejéig visszanyúló hagyományai vannak a közérdekű és a privát naplóírásnak. Négyesi Szepessy Pállal kezdődik a megmaradt naplókat írók sora. „Ezelőtt háromszáz esztendővel - írja Szepessy Pál 1706-ban - nem Négyesről írattattak a Szepesiek, hanem a Debrecen mellett az a Szepes nevű két tanya prédium vagyon, onnét valók. Budán lakván a Szepesiek, a királyoknak szolgáltak, Buda körül sok szép jószágaik voltak. Pogány kézre kerülvén (1541) onnan a nemesség mind elszaladott. Szepesiek Egerbe mentek, némelyek Négyes falu jókban. Ott jobbágyős nemes emberek voltak, mikor Eger elesett (1596) Miskolcra jöttek a Medgyesalja utcára." 6 Szepessy Pál 1706-1718 között vezette naplóját (vagy csupán ez a korszak maradt meg iratai között). A feljegyzések elsősorban gazdaságtörténeti jellegűek, de leírja féléves bécsi tartózkodását, ebben az értelemben köztörténeti jelentőségű adatokat is szolgáltat. Pontos adatokkal dokumentálja ezt az eseménysort, amikor 1706. szeptember 22-én, Erdélyből jövet, Rabutin császári generális felégettette Miskolcot. (Borovszky Samu Borsod megye történetét feldolgozó munkájában részletesen idézi a napló erre vonatkozó szövegét. 7 ) 1710-171 l-ben Magyarországon pestis pusztított, a Rákóczi-szabadságharc nemcsak éhséget jelentett, hanem „fegyver- és döghalál"-t is kívánt. Miskolcon hatezer főre becsülte a naplóíró az áldozatok számát. (A pestisnek három gyermeke is áldozatul esett.) A Borovszky-feldolgozásban is idézett Rákóczi-„minősítés" mutatja, hogy az adott kor hangulata és véleménynyilvánítása, a „történelem krónikásának" érzékelése mennyire más és eltérő lehet a „nagy" történelem, az utókor ítéletétől. Az 1927. évi Leszih-féle 4 DERI E. B-A-Z Megyei Pártarchívum. 1. 1. 438. d. 41. öe. 5 RÁSÓ J. 1998. 6 LESZIH A. 1927. 119. p. 7 BOROVSZKY S. 1909. 407-419.pp., LESZIH A. 1927. 120. p.
