Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1844. év

Julius 14. Anyámmal, Szűcs Bertus, és Szűcs Kálmán öcséimmel, Szirmán voltam, Bodnár Mihályné nénéknél. Julius 22. Hólt meg, szomszédunk, Zsóri László táblabíró úr, élte 81-ik évében. Julius 23. Garas Zsuzsó rokonunk, ki, 1841. Martius 28-tól nálunk lakott, - tőlünk végbúcsút vett. Julius 25. Anyámmal, Bodnár Mihályné nénémmel, és Szűcs Lajos öcsémmel kimentünk Nyékre, ott Bizony Károlyné, Bizony Sámuel rokonainkat meglátogattuk, Bodnárné nénénk szőllejében ebédeltünk; délután Mályi szőllőinket tekinténk-meg. Ezen hóban különös módon zavartatott-fel, az Alpiacz útszán lakók' nyugalma, tudniillik több estieken nagy kövek bajigáltattak, a' ház tetőkre, és az ablakokra is, melylyeknek honnét jöttét sem tudta, mondják, hogy e' pajkosságot némely mesterlegények kővették-el, kik immár befogattak. Komlóssy Ferencz, és Hegedűs Lajos' színésztársasága, a' Korona' teremében, több előadásokat tőn, kitűnőbb tagok, Egri János, Hegedűs Lajos, Tóth Jósef, Komlóssy Ida, Erdélyiné, Erdősné, Komlóssy Idának ügyes játéka vonszá leginkább a' közönséget, az előadásokba; különösen jól személyesíté a' tizenöt éves Richelieut. Augusztus Augusztus 4-én délután öt óra tájba, a' Bikkbe rándúltunk-ki, társak voltak, Bakos Antal, Csízi Károly, Duronelli Alajos, Kun Barna, Kovács Gábor, Kun János, Kun Jósef, Mezey Bertalan, az öcsém, Szűcs Miklós. Diós Győrben, megnéztük, a' várromot, és a czéllövést. Estve, a' hámori tavon csónakáztunk. Augusztus 5-én Woyta Ferivel, reggeli négy, öt-óra közt, gyalog indultunk, a' gyertyánvőlgyi hutába; az útban találtuk, a' Szinva' forrását. Az üvegkészítés mindnyájunkat meglepett, innét délután a' Szent Lélek hegyre indúlánk, a' Hutáról, egyenesen csapva, -át, az erdőségen. Estvére, öt órányi gyaloglás után, a'Szent Lélekre értünk a' hol vártak bennünket Csépányi Ferdinánd, és Kenyeres György, az éjet nagy tűz robogása mellett, szabad ég alatt tölténk. E' hegyet érdekessé teszi, a' sziklacsúcsról élvezhető gyönyörű kilátás, a' Bikk' számos hegyeire, völgyeire, erdőségeire, és Miskólczra, regényességét emelek egykori zárdájának romjai, és jó vizű forrássá. Augusztus 6-án a' Szent Lélek hegyről, észak felé tettünk sétát, midőn az erdőből Mályinka' határánál kibukkantunk, gyönyörű látvány tűnt fel előttünk, mintegy órányira feküdt, a' regényes dédesi várrom, távolabb Csernely, Visnyó, messzebb, a' gömöri forduló, Tornallya, Rima, Szécs, háttérben, pedig, a' Kárpátok. Délután haza indultunk, a' Hámorig gyalog, onnét szekéren, estve Miskolcra szerencsésen megérkeztünk. A' Bikkben, sok földi epret, és még több mannát találtunk, hasztalanul rothadó kivágott fákat, pedig, annyit, hogy Miskólcz, tán eggy évig is beérhetné véle, a' múlt hói zivatar itt is tett károkat, ölyni átmérőjű fákat csavarván-ki, tövestül. Reám nézve, ezen kirándulás egésségi szempontból igen jótékony hatású volt.