Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

Bevezető

ugyan a fiatalasszony első terhességét elvesztette. Emma Róza nevű leánya 1856. január 20-án született (1879-ben Mázer Lajoshoz ment feleségül). Második gyermeke Béla, Károly nevet kapott. Ő 1857. augusztus 3-án született. 1871-ben Iglón német nyelvet, 1876-tól a Debrecen melletti Pallagon mezőgazdászától tanult, majd ugyanezen tanulmányait Magyaróvárott folytatta tovább. 1879-ben Csáklyőra került tiszttartónak. 1881-ben nősült. Felesége: Bozsenik Irma volt. Harmadik gyermeke Lujza volt, aki I860, május 5-én született. Lujza néni még a második világháború után is élt. Az 186l-ben született Róza nevű leánya 1868-ban, az 1863-ban született György nevű fia pedig 1869-ben, gyermekkorukban meghaltak. így három gyermeket kellett nevelnie. Unokáit nagyon jól ismerte és szerette. Első unokája 1883-ban született. Bélának két gyermeke volt, Emmának pedig egy, még naplóírónk életében. Gyermekeivel mindig a legnagyobb békességben élt. Azokat, amikor csak tehette, meglátogatta, illetve azok látogatták meg őt nagyon gyakran. Szűcs Sámuel a jó családapa és nagyapa példaképe lehetett. Naplójában gyermekeiről oly kedvességgel emlékezik meg, unokáit annyira szerette, annyira örült, ha láthatta őket, hogy kapcsolatukról a napló elolvasása után csak a legjobbakat lehet elképzelni.

20 1889 nyarán, Béla fiához utazik Csáklyóra. Augusztus 13-án inéiul haza. Naplójában az elválás fájdalmáról csak ennyit ír: „Csáklyót szomorú érzelmek között hagytam el, többé nem igen fogom látni, ottan legelőször 1881-ben, másodszor 1886-ban, harmadszor most voltam." (XIII. 164.) Béla fiát valóban többé sohasem látta. Élete utolsó három hónapjában semmi baja nem volt. Még boldogan részt vett kis szőlője szüretén, október 21-én, valamivel több mint egy hónappal halála előtt korántsem reszkető kézzel írja utolsó naplójegyzetét: „Városi közgyűlés, a decentralizált piacznak a városi tanács által vissza lett állítása nagy zajt okozott." (XIII. 187.) Ezen a tanácsülésen még részt vett. Vasárnap, 24-én délután a kaszinóban megjelent, s ahogyan ezt már megszokta, a napi sajtót átolvasta, este fél kilenckor már meghalt. Hirtelen halála nagy fájdalmat okozott a családban. Nagyon szép nekrológgal emlékezett meg róla a Borsod Megyei Lapok, a Borsod-Miskolci Közlöny, a Borsod, a Fővárosi Lapok.

21 A Borsod Megyei Lapok a róla szóló megemlékezésben nemcsak életét ismerteti, hanem felsorolja tanulmányait is, s ezzel kiadja az első Szűcs Sámuel-bibliográfiát. A lap szerint „több, mint harminc kötetnyi jegyzetei maradtak". Sajnos ebből a harminc kötetből csak legfeljebb a 20. Gyermekeiről: Sz. S.-né első terhességéről: VI. 148., 149., Emma: X. 294.. X. 296.; XII. 235.; Béla: X. 219., 237., XI. 114., 222., XII. 186.; Luiza: VII. 84.. 85.; Róza: VII. 150.. 151.; György: 180-181. 21. BML 1889. nov. 26.: Borsod: 1889. november 28.; Borsod-Miskolci Közlöny (BMK): 1889. november 29. IS