Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1843. év

December 28. Zsóry László szomszédunk, ma reggeli 8. óra tájban, fatartó színünknek, és ezzel egy vonalban levő többi faépületeinknek. udvara felőli ereszét levereté, - előttünk tudva nem lévő órában pedig, kertünknek palánkját, azon beszegellésnél, hol, minap, - és más helyütt is, kiverette. A' városi tisztújítás, mai napon kezdetett, mind, a' két bíró maradt. A' főbíró ellen, némelly malecontentusok Édes László volt fő jegyzőt ingerlék-föl, de nem lett kétszáz szavazata sem. Kun Miklós ellenben, több mint hétszázzal maradtmeg. December29. A' városi tisztújítás folytattatott, főjegyző lett Rozgonyi Alajos, aljegyző Édes János, őrhadnagy Szabó István, egyéb hivatalbéliek maradtak, csupán Dóna Eutym tanácsnok lépett-ki, kinek helyébe Povoszky Constantin tétetett. Megjegyzendő, hogy a' főjegyzői hivatal, most ment emlékezetemre először catholicus kézre, ez pedig azért történt, mivel alkalmas ember, más nem találtatott. Én most is, felszóllíttattam elvállalására, de fontos okaim vannak arra, hogy el ne fogadjam. December 3b Heggel, Bodnár Mihályné nénémmel, bizonyos ügyes bajos dolgában Disznós Horváthba indultam, özv. Szőke Jósefné, Kársa Sára Asszonyhoz, - estvére Miskólczra, szerencsésen visszaérkeztünk. Az 1843. dik évnél, reánk nézve, gyászosabb emlékű még nem volt. Mivel, ez, szünetleni nyugtalanság, és zavar közt foly-le. Már első napja is, mellyet boldogult Edes Atyám betegen ére-el. bús sejdítéseket ébreszte bennem, mellyek fájdalom! valósultak, azon jó Atyának halálával, kit, követendő példányúi tüzhetne-ki magának minden szüle! Kevés holnapok múlva, tetemes anyagi veszteség ért bennünket, egy rémítő tűzvész által, melly Miskólczot romba dönté. - E' csapás még magában nem vala elég, több bajok, fejlettek-ki, abból, minők a' bécsi tűzkármentő társasággali öszveütközés, a' szomszédok' bosszantásai. Különösen pedig Zsóry László igazságtalanságai, az építkezéseknek kellemetlensége. Edes Atyámnak, Szűcs Lajos öcsémnek betegsége is nevelék bajainkat. Részemről csak kevés napok folytak tűrhetően, azok tudniillik, melylyeket az országgyűlésén, és Bécsben tölték, honnét Posonyba visszaérkeztem' órájában hallám-meg, Miskólcz' romlását, melly hirre, nyakra, főre, haza siettem. A' valóság, minden képzeletet haladott, szülővárosomnak olly része hevert, pusztulva, melly kiterjedésére nézve felér hazánk' több előkelő városaival. De, a' milly rettentő vala az eset, melly városunkra nehezedek, olly nagy vala a' részvét, és segedelem sohasem hittem, hogy korunkban annyi könyörűlet lakozzék a' keblekben, mint mennyi városunk' sorsát siete enyhíteni. Először is, megyénk' fő ispáni helyettese, báró Vay Miklós kezdé-meg, a' szép tettek' sorát, ezer pengő forintokat ajánlván a' károsodottaknak, nem sokára villámgyorsan elterjedt a' catastroplï híre, az egész austriai birodalomban; sőt Európának egyéb részeiben is, 's az év' végéig mintegy ötven ezer váltó czikk forint gyűlt-bé, a' kárvallottak' segítségére. Sok adakozásokat, több hangversenyeket, színi előadásokat jegyzének-fel, a' hírlapok, mellyek, a' miskólczi kárvallottak' javára, valának szentelve. E' felett, azon czélra, Halászi Jósef szerkesztése alatt,